Kiss Benedek

 

 

PÜNKÖSD HAVÁBAN

 

Virágaival eljött Pünkösd,

kihajtott az öreg diófa.

Egy éve már, hogy újra élek,

de mintha élnék századok óta.

 

Pók ereszkedik le egy ágról,

és most nem hoz balhiedelmet.

A levélrések közt vastag sugárban

osztja a nap az áldást, kegyelmet.

 

Megizmosodnak majd a hajtások,

s mint tej a tőgyből, szűrődik a fény,

s megterít hűssel a diófa alja,

mikorra megkondul a dél.

 

S zokog lelkem a boldogságtól,

mert a diók zöld gömbjei

úgy hullámzanak a fejem fölött,

mint egy galaxis csillagai.

 

 

Isten csavargója [305-306.]