Kiss Benedek

 

 

ISTEN SZŐLŐJE

 

Szőlővel álmodom éjjelente.

Uram, ez csak Tőled lehet.

Így szeret,

aki szeret.

 

Te nem vagy ott, csak a fák,

a tőkék.

Mindig rakottak,

bár

megraboltak.

 

Lehet, hogy nem is enyém,

de hagytak rajta fürtöt.

Megcsócsált fürtök

mustjában

fürdök.

 

És olyan édes, s az egész életet

visszaadja.

Mintha kibomlik újból

a barka.

 

S olyan is van, hogy a must elcsorog.

Olyankor enyém a szőlő.

És boldogtalan vagyok.

 

Járom a határt,

mezsgyéken járok, s ámulok.

Téged nem látlak.

Maradj is

szent titok.

 

Ha majd végső stációm után is

szőlőkaró magaslik,

hiszem-Istenem,

eljutok addig a partig,

ahol a legszebb szőlővessző

hajlik.

 

 

Isten csavargója [300.]