Végh Mirtill - Már csak

A közös nyelvünk. Ami a miénk lett.
Máshogy nem is tudok már szólni hozzád.

A nyelvünk közös. Zavarba ejtő hasonlóságok.
Apróságok, amelyeket csak mi veszünk észre.

Ahogy újabb és újabb ajtók nyílnak bennem,
úgy szűkül a tér, ahol már csak neked van helyed.

Még sosem mondtam, hogy szeretlek és te sem nekem.
De ez a súlytalan lebegés, mégis mi lehet?

Törékeny vagyok, kérlek ne ejts el!