Éveken, sőt mondhatni évtizedeken keresztül használtuk legnagyobb megelégedésünkre a Fenyő nevű műintézményt Budaőrsön, szinte Budaőrs és Buda határában. Ha csak egy kicsit sem volt kedvem nagy melegben főzni, hát leugrottunk egy tál kajára. Nagy kulináris élvezetet nem nyújtott, viszont becsületesen hozta a házi konyha színtjét, és mi nem is vártunk tőle mást.

Hosszabb nyaralás után hazatérve szinte evidens volt a mai ebéd színhelye, a Fenyő.

Már a felszolgáló hölgyre is vártunk vagy 15 percet, aztán felvette az italrendelést, és újabb 20 perc következett, mire az ásványvizeink megjelentek. Az ételrendelés leadáa után egy fél órával elmentem körülnézni, hogy mi is történik itt valójában. A felszolgáló hölgy az egyik félreeső asztalnál süteményezett. Mondtam, hogy mi is éhesek lennénk, és már háromnegyed órája várjuk a levest. Beszólt a konyhába, ahonnan visszakiabált valaki, hogy most teszi fel a leveseket melegedni. Mondtam, hogy időre el kell mennünk, úgyhogy örülnénk, ha a többit kicsit megsürgetné.

A levesek olyan tűzforrón érkeztek, hogy 10 percig csak néztük őket. A három különféle leves színe hihetetlenül megegyezett( tárkonyos vadragú, milánóis leves, húsleves májombóccaL) és mondhatni, hogy átlag alatti ízű volt mind.

A férjnek csülkös sztrapacska, fiúgyermeknek egy nagyon ványadt cigánypecsenye, nekem egy velővel töltött sertésborda petrezselymes krumplival volt a következő.

Férj sztrapacskája egy agyonfőzött valami, fiú gyermek cigánypecsenyéjén semmi sem volt, még fokhagyma sem, az én töltött karajon mellé felszolgált petrezelymes krumpli meg kőkemény volt.

3 csésze leves, 3 főétel, 2 uborkasaláta, 2 ásványvíz, 1 pohár sör= 9600.- Ft, na mweg a bosszúság.

Úgyhogy úgy néz ki, hogy a családunk számára eme hely jelenleg nem látogatható hategóriába minősűl át. Nagyon sajnálom!