Port Said és Alexandria bombázása (aminek szerintem túl sok jelentősége nem lett volna) megérte volna, hogy hadat üzenjünk két nagyhatalomnak? Kötve hiszem.

 

Milyen ellátóhajókról beszélsz? A TEGETTHOFF osztály megjelenéséig az osztrák-magyar haditengerészet deklaráltan adriai haditengerészet volt, ennek megfelelően nem voltak olyan ellátóhajói, amelyek akár kapacitás, akár akciórádiusz tekintetében alkalmasak lettek volna a Földközi tengeri bevetésre.

A két legnagyobb szénszállító hajó a POLA és TEODO pedig csak 1916-ban állt szolgálatba.

 

Ha a teljes osztrák-magyar hajóhad is kifutott volna a Földközi-tengerre (ami nyilvánvaló képtelenség, mert a saját partokat nem lehet őrizetlenül hagyni) és egyesül a két német hajóval, az sem képzett volna semmiféle túlerőt, de még csak egyenrangú erőt sem a brit-francia flottával. Csak a Földközi tengeri francia flotta 21 csatahajóval (dreadnoughtok és sorhajók) 10 páncélos cirkálóval, 4 cirkálóval, 38 rombolóval, és 15 tengeralattjáróval rendelkezett, ami önmagában nagyobb erő volt, mint a k.u.k flotta. 

Mindehhez a francia erőhöz jött még a britek 3 csatacirkálóból, 4 páncélos cirkálóból, 4 cirkálóból és 18 rombolóból álló ereje. 

Öngyilkosság lett volna nekimenni ennek az erőnek.

És ez a francia erő már augusztus 3-án kifutott Toulonból, hogy szembeszálljon a németekkel és augusztus 16-án már megjelent az Adrián is. Ahova a háború kezdetén szinte napi rendszerességgel jártak be, ugyanis görög engedéllyel Korfu és Fano szigetein állomásoztak az Adria bejáratánál.

 

Gyors és könnyű egységekből, amelyek az Adrián túl is bevethetőek, ezekben a napokban csak 2 gyorscirkáló (ADMIRAL SPAUN, SAIDA) és a TÁTRA osztály 6 rombolója állt rendelkezésre. Ez az erő megint csak édeskevés a visszatérés fedezésére, miközben adott esetben a teljes francia flotta üldözi az osztrák-magyar hajókat. Már ami megmaradt belőlük a Földközi tengeri kaland után.

 

Abban egyetértünk, hogy 1915 nyara után, miután a francia és olasz nehéz egységek távoztak az Adriáról lett volna lehetőség sokkal intenzívebben fellépni. (szerb evakuálás, caporettói áttörés, de ideveszem 1918 nyarán a piavei offenzívát is. Vagy az olasz hadüzenet utáni támadás mintájára megjelenni Brindisi előtt és megtámadni az ottan olasz-francia cirkáló erőt.

 

Otranto "feltörése" semmit sem jelentett, mert Brindisiben és Valonában állomásoztak az antant közepes erői, ezek pedig megint csak elvághatták volna a visszafelé vezető utat.

 

 

A baj az volt, hogy Haustól Njegovanig minden flottaparancsnok féltve őrizte a nagy nehézségek árán kiépített flottát, mert pontosan tudták, hogy a Monarchia - ellentétben az antant államaival - nem tudja pótolni a veszteségeket. de az is igaz, hogy pusztán a fleet in being elvét alkalmazva, kikötőkben álló hajókkal nem lehet háborút nyerni.