mondom. Kréta szigetén van egy Oaxosz nevű város, amelynek egy időben Etearkhosz volt a királya. Volt egy leánya, Phronimé, akinek már nem élt az anyja. Etearkhosz másodszor is megnősült. Amikor a második feleség beköltözött a házába, minden tettével azon volt, hogy Phroniménak kegyetlen mostohája legyen; rosszul bánt vele, és minden gonoszságot kieszelt ellene. Végül bujasággal vádolta meg a lányt, s férjével elhitette, hogy a vád igaz. A megtévesztett Etearkhosz szörnyű vétket készült elkövetni tulajdon leánya ellen. Lakott akkoriban Oaxosz városában egy Themiszón nevű thérai kereskedő; ezt Etearkhosz vendégbarátjává fogadta, és esküt vett tőle, hogy minden szolgálatot megtesz, amire kéri. Miután így megeskette, eléje vezette saját leányát, és megparancsolta Themiszónnak, hogy vigye magával, és dobja a tengerbe. Themiszón azonban nagyon megharagudott, amiért Etearkhosz így rászedte az esküvel; felbontotta a vendégbarátságot, amjd fogta a lányt, és elvitorlázott vele. Hogy azonban az Etearkhosznak adott esküjét mégis megtartsa, a nyílt tengerre érve köteleket hurkolt a lányra, leeresztette a tengerbe, de mindjárt fel is húzta. Azután a lánnyal együtt megérkezett Thérára.

155     Ott egy Polümnésztosz nevű előkelő thérai férfi ágyasa lett Phronimé, és egy idő múlva fiat szült neki. A gyermeknek gyenge hangja volt, s dadogva beszélt; a théraiak meg a kürénéiek szerint ezért kapta a Battosz nevet. Én azonban úgy gondolom, hogy eredetileg más neve lehetett a fiúnak, s csak Líbiában lett Battosz, mégpedig a Delphoiban kapott orákulum és a ráruházott nagy tisztség folytán. Líbiai nyelven ugyanis a „battosz” szó királyt jelent, s – gondolom – a Püthia ezért nevezte őt így orákulumában, mivel tudta, hogy király lesz Líbiában. Tudniillik, amikor az ifjú férfivá serdült, elment Delphoiba, hogy gyenge hangja miatt tanácsot vagy jóslatot kérjen. A Püthia ezt az orákulumot adta neki:

Hangot kérsz, Battosz: de most elküld Phoibosz Apollón

Nyájtermő Líbia földjére – hazát alapíts ott.

Tehát mintha görögül ezt mondta volna neki: „Hangot kérsz, ó király.” Ő pedig így felelt: „Istenem és királyom, én a hangom miatt jöttem a jóslatodat kérni, ám a te válaszod más dologra vonatkozik, amelynek végrehajtása lehetetlen számomra. Te azt parancsolod, hogy alapítsak kolóniát Líbiában; no de honnan volna nekem ehhez képességem és erőm?” Így beszélt Battosz, de az istenséget nem tudta rávenni, hogy más jóslatot adjon, hanem ugyanazt az orákulumot ismételte meg. Battosz eltávozott, s visszatért Thérára.

156     Ezek után balszerencse kezdte üldözni Battoszt meg Théra többi polgárát, s ők sehogy sem tudták kideríteni kudarcaik okát. Végül is Delphoiba küldtek orákulumért, hogy mit cselekedjenek a bajok elhárítása végett. A Püthia kijelentette: jobbra fordul a sorsuk, ha segítenek Battosznak kolóniát alapítani a líbiai Kürénében. Erre aztán a thérabeliek elküldték Battoszt két ötvenevezős gályával. El is mentek Líbiáig, mivel azonban nem tudták, hogy mitévők legyenek, visszatértek Thérára. A városbeliek azonban rájuk lövöldöztek, amikor közeledtek a parthoz, és nem engedték meg a hajók kikötését, hanem felszólították őket, hogy hajózzanak vissza. Azok kénytelenek voltak visszahajózni, s gyarmatot alapítottak a líbiai tengerpart közelében fekvő szigeten, amelynek — mint már említettem — Platea a neve. Úgy mondják, ez a sziget akkora, mint a mai Küréné városa.

157     Itt laktak két évig. Mivel azonban rosszul ment a soruk, egy társukat hátrahagyva felkerekedtek, s elmentek Delphoiba. A jóshelyre érkezve orákulumot kértek, s elmondották, hogy most már Líbiában laknak ugyan, de a sorsuk egy cseppet sem fordult jobbra. A Püthia ezt az orákulumot adta nekik:

Jobban ismered-é Líbiát, mint Phoibosz Apollón?

Véges agyad bölcsebb-e talán, mint az isteni elme?

Ennek hallatára Battosz és emberei visszahajóztak a szigetre. Megértették, hogy az istenség semmiképpen sem engedi el nekik Líbia gyarmatosítását. A szigeten felszedték otthagyott társukat, és magában Líbiában telepedtek le, szemközt azzal a szigettel, amelynek Azirisz volt a neve. Ezt a helyet minden oldalról igen szép ligetek veszik körül, s egyik oldalát folyó öntözi.