lyek a maguk területén megalapították Lepreon, Makisztosz, Phrixai, Pürgosz, Epion és Nudion városokat. Ezek többségét az én időmben elfoglalták és kifosztották az élisziek. Ami pedig Kalliszté szigetet illeti, az Théraszról, a telepesről a Théra nevet kapta.

149     Thérasz fia azonban nem akart apjával együtt elhajózni. Thérasz akkor azt mondta neki, maradjon hát, de úgy fog élni, mint juh a farkasok között. Emiatt az ifjúra ráragadt az Oiolükosz csúfnév, mely aztán teljesen kiszorította az eredeti nevét. Oiolükosz később fiat nemzett, akinek Aigeusz volt a neve; a spártaiak egyik nagy nemzetségének tagjait róla nevezték el Aigeidáknak. Amikor ennek a nemzetségnek az újszülöttei sorra elhaltak, egy orákulum tanácsára a nemzetség templomot épített Laiosz és Oidipusz Erinüszeinek tiszteletére, s attól fogva a gyermekek életben maradtak. Ugyanez történt Théra szigetén is azokkal a gyermekekkel, akiket Aigeidák nemzettek.

150     Amit eddig elmondtam, abban mind a lakedaimóniak, mind a théraiak egyetértenek. A továbbiakat azonban már csak a théraiak mesélik. Eszerint Grinnosz, Aiszaniosz fia, Théra királya, aki Thérasz leszármazottja volt, egyszer hekatombát kísért városából Delphoiba. Több polgár ment vele, köztük Battosz, Polümnésztosz fia, aki a minüek egyik nemzetségéhez tartozó Euphémosz leszármazottja volt. Amikor Grinnosz király egynémely üggyel kapcsolatosan orákulumot kért, a Püthia azt mondta neki, hogy alapítson várost Líbiában. "Ó, istenem és királyom – felelte Grinnosz –, öreg vagyok én már, nehézkes ekkora vállalkozásra. Vannak itt fiatalabbak, ezek valamelyikének add ezt a parancsot." Szavai közben Battoszra mutatott. Akkor nem történt semmi különös, s ők hazatérve figyelmen kívül hagyták az orákulumot, hiszen azt sem tudták, merre van az a Líbia, meg aztán nem is mertek telepeseket küldeni a bizonytalanba.

151     Ezután hét esztendeig nem volt eső Thérán, úgyhogy a sziget fái egy kivételével mind kiszáradtak. A thérabeliek ismét Delphoihoz fordultak tanácsért, és a Püthia megint csak azt mondta nekik, hogy telepeseket kell küldeniük Líbiába. Minthogy bajukon semmiképpen sem tudtak segíteni, követeket küldtek Krétára azzal a megbízatással, hogy keressenek olyan krétai polgárokat vagy letelepedett idegeneket, akik már jártak valaha Líbiában. A követek beutazták a szigetet, s eljutottak Itanosz városába, ahol összeakadtak egy Koróbiosz nevű bíborcsiga-halásszal, aki elmondta nekik, hogy egyszer a bárkáját a szelek Líbia felé sodorták, nevezetesen Líbia egyik szigetére, Plateára. A thérabeli megbízottak felfogadták ezt a halászt, aki velük ment Thérára. Ezután Koróbiosz vezetésével először csak kevés embert küldtek ki hajón, hogy kémleljék ki azt a földet. Miután ezek megérkeztek Platea szigetére, Koróbioszt néhány hónapra elegendő élelemmel otthagyták, maguk pedig sietve visszahajóztak Thérára, hogy hírt vigyenek a szigetről.

152     A thérabeliek azonban késlekedtek, nem tértek vissza a szigetre a megbeszélt időpontig, Koróbiosznak pedig elfogyott az élelme. Ekkor történt, hogy egy Egyiptom felé tartó szamoszi hajót, amelynek Kólaiosz volt a kapitánya, Plateára sodortak a szelek. Amikor a szamosziak meghallották Koróbiosz történetét, egy évre elegendő élelmiszert hagytak ott neki, majd hajójukra szállva folytatni akarták útjukat Egyiptom felé. Egy keleti szél azonban ismét eltérítette őket, s ez a széláramlat mindaddig tartott, míglen a Héraklész Oszlopain is túlhaladva az istenek akaratából Tartésszoszba jutottak. Ez akkoriban még érintetlen, nem látogatott kikötő volt, ennélfogva a szamosziak oly busás haszonnal adták el áruikat, amekkorát a hellének közül nem tudott elérni senki, akiről pontos tudomásunk van – kivéve az aiginai Szósztratoszt, Laodamasz fiát, mert vele senki nem vehette fel a versenyt. A szamosziak hasznuk tizedrészéből, hat talentumból argoliszi típusú bronz vegyítőedényt csináltattak, melynek pereméből körös-körül griff-fejek álltak ki. Ezt felállították a Héra-templomban, megtámasztva három hatalmas, térdelő bronzalakkal, melyeknek mindegyike hét pékhüsz magas. Így kezdődött az a szoros barátság, amelyet a szamosziak Kürénével és Thérával kötöttek.

153     Amikor a thérabeliek Koróbioszt a szigeten hagyva megérkeztek városukba, jelentették, hogy telepet alapítottak a Líbia melletti szigeten. A város elhatározta, hogy mind a hét körzetéből embereket küld oda, sorshúzással döntve el a testvérek között, melyikük menjen; vezetőjükké és királyukká Battoszt tették meg. Azután felszereltek két ötvenevezős hajót, s a kiválasztott embereket elküldték Platea szigetére.

154     Így mondják a thérabeliek. A történet többi részét a théraiak és a kürénébeliek is egyformán tudják, azzal a különbséggel, hogy a kürénébeliek egészen más históriát beszélnek Battoszról. El