Jean-Paul Descœudres, CENTRAL GREECE & THE GREEK COLONIZATION MOVEMENT, In: Greek Colonisation: An Account Of Greek Colonies and Other Settlements Overseas: Volume 2, Szerk. Gocha R. Tsetskhladze 360–364. o.

Konklúzió

A végkövetkeztetés levonásához térjünk vissza a kiindulóponthoz és röviden vizsgáljuk meg újra – az iménti áttekintés fényében – a fő okokat, amelyeknek a 8-7. századi gyarmatosító mozgalmat betudják.

Kereskedelmi célú gyarmatosítás

A javak szállítása és átadása a 8. század első felében többnyire ajándékok kicserélése, barter megállapodások és fogadalmi felajánlások formájában, főként luxuscikkek és kis mennyiségű egyéb árut érintően történtek. A szó tulajdonképpeni értelemében vett kereskedelem nem létezik ebben a premonetáris gazdaságban. A nyersanyagokat érintően, beleértve a fémeket is, Görögország csaknem teljesen önellátó volt. Csak ónt kellett importáljon, de a szükséges mennyiség korlátozott és bizonyosan elégtelen ahhoz, hogy az egész Mediterráneumban kolóniákat létesítsenek emiatt – egyikükről sem mondható el amúgy sem, hogy egy 'ón út' közelében feküdt volna. A rendkívül fontos bronz gyártásához szükséges másik elem, a réz, csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, s egy részét esetleg Ciprusról importálhatták. Bizonyíték van annak állítására, hogy nem külön-külön importálták az elemeket, hanem bronz öntvényt szereztek be vasért cserébe, amivel bőségesen rendelkeztek. Treister(*471) végkövetkeztetéséhez csatlakozva a fémkereskedelem mint a gyarmatosító mozgalom fő motívuma biztonsággal és határozottan kizárható.

A mezőgazdasági termékek vonatkozásában Görögország nem csak önellátó volt minden tekintetben, hanem fölösleget termelt, amit különféle luxuscikkekért lehetett elcserélni, többnyire ékszerekért, de értékes textíliákért és papiruszért is.

Nincs arra bizonyíték, hogy a szicíliai és dél-itáliai „gyarmatok”, melyeket a geometrikus és kora archaikus időszakban alapítottak, bármivel is ellátták volna anyavárosukat, és még ennél is kevesebb annak fölvetésére, hogy az anyaország boldogulása – sőt akár túlélése – ilyesmi utánpótláson múlott volna.(*472)

Gyarmatosítás mint éghajlati katasztrófa következménye

Hogy súlyos aszályok előfordultak Görögország története folyamán mindvégig az tagadhatatlan.(*473) Valóban egy hétéves aszály említtetik fő okul amiért a théraiak kiküldtek egy csapat apoikis-t Észak-Afrikába (Hérodotosz 4. 151. 1) és Plutarkhosz szerint (Moralia 772C) Szürakuszait ugyanezen okból alapították a korinthosziak. A khalkiszi élelemhiány, amit több ókori szerző a Rhégion alapításához vezető tényezőnek nevez (Sztrabón 6. 1. 6; Antiochus FgrHist 555 F 9; Heraclides Lembos)(*474) aszály következménye lehetett, ami gyakran okoz ilyen katasztrófát.(*475) Azonban az a javaslat, hogy az aszályt tekintsük a „gyarmatosítás eredő okának” általában, több problémát támaszt mint amennyit megválaszol. Kezdetnek: Athén, melyről azt mondják, hogy vagy egy elhúzódó aszálytól szenvedett(*476) vagy több aszályos periódustól(*477) éppen az a nagyobb polis Közép-Görögországban, amelyik nem vett részt a korai gyarmatosításban. Másrészt Euboia szinte eszeveszett gyarmatosító tevékenysége – több mint tíz kolónia egyetlen generáció alatt Pithékuszai valamivel Kr. e. 750 előtti alapítását követően – hirtelen megáll Leontini és Katané alapítását követően, amit Kr. e. 729-re kelteznek a hagyományos kronológia szerint (bár az alapítások egy része, ahol nincs följegyzett alapítási dátum, természetesen későbbi időszakhoz is tartozhat). Euboiát tehát soha többé nem sújtotta volna aszály ezt követően, miközben a szomszédos Androsz, miként