málnahabos Creative Commons License 2017.06.04 0 0 22341

"Akiket te szállottál meg, ó Más-Szerelme, azok először is szerelmesüket nem képzelik földöntúli lénynek, sem szebbnek, sem derekabbnak, mint amilyen valóban, hanem épp ez a te első igazi isteni ajándékod, hogy szemeiket az igaz látására nyitod meg, és csodálhatják őt úgy, amint az istenek komolyan vagy játékból csodálatos és kiszámíthatatlanul változatos művészettel megteremtették, emberi szemnek talán nem fogyatkozások nélkül, de az igazság fényében minden költői műnél elbájolóbban. Azután az, aki így valóságos és nem képzelt szerelmesét egyszer megpillantotta, olyan jósággal telik el őiránta s érte mindenki iránt a világon, hogy egy parányi maga-szerelme nélkül mindent, amije van és amit képes, feláldoz neki, még saját magát is, azonban a szabadságából nem veszíthet semmit, sőt ellenkezőleg, annál szabadabb ember lesz, mennél hatalmasabb a jósága, mert a jóság az igazság megismeréséből sarjad, és ki a szabad, sőt a királyi ember, ha nem az egyedül, aki csalóka képmások helyett az igazságot látja? Így tehát általad, ó isteni Más-Szerelme, akik szeretik egymást, egymás valódi lényének ismerői, egymás önfeláldozó élettársai, bölcsek, s valamennyi ember jótevői, szabad lelkületűek, királyok, szép gyermekek világra szülői."

 

(Kerényi Károly)