Most olvasgatom az amerikai Robert Drews már nem éppen "friss" könyvét (The Coming of the Greeks), és vannak benne érdekes információk. Egy darabig morfondírozik a korai "indoeurópai" történelem kutatásának helyzetéről ill. ennek sajátosságairól, majd előadja az "indoeurópaiak" történetének legkorábbi ismert (közel-keleti) följegyzésein alapuló elképzelését. Ez annyiban fontos, hogy a többi, jóval homályosabban elénk táruló történetű indoeurópai nyelvű népség korai történetére vonhatók le belőle következtetések. (Jobb híján leginkább.)

Szóval a nyelvészeti kutatások frissebb (ezen a nyolcvanas évek állapota értendő) eredményei alapján úgy mondja, hogy a korábbi föltevés a görögök többszöri, hullámokban való honfoglalásáról nem igazán tarthatóak, mivel a közös görög nyelvállapot csak Hellászban differenciálódott, s először csak két, még viszonylag közeli nyelvjárásra vált. A klasszikus kori görög nyelvjárásokat alapul vevő, a görögök többszöri honfoglalásáról szóló teóriának ez ellent mond. Ezek szerint a két nyelvjárás tehát a Közép-Görögországtól északra, északnyugatra beszélt északi, illetve az ettől délre és keletre beszélt déli volt. És ezek belső interakciója hívta életre a két másikat. A görögök bevándorlására vonatkozó elképzelések, melyek szinte valamennyien valamilyen régészeti fogódzóhoz igyekeznek kötni magukat ugyancsak problémásak. Drews szerint a görögök bevándorlását leginkább a Kr. e. 1600 körüli változásokhoz lehet kapcsolni.