Na sikerült az első próbálkozók gyenge statisztikáját rontanom. Néhány egészen amatőr hibával, amit leírok, hátha más nem lesz olyan láma, mint én :-)

 

Alapszabályok, amiket ezerszer elolvastam és nem tartottam be:

A saját tapasztalataidat vedd figyelembe.

Saját tempódban menj.

Ne rohand el az elejét.

 

Tehát az első bálozós baromságaim:

1. Ne vegyél fel félcipőt, ha tudod magadról, hogy a bokád hajlamos kimenni (a Kevély-nyeregig kétszer ment ki, harmadszor a Hosszúhegyen, innen már felesleges is volt erőltetni, de azért elbicegtem még Dorogig). Pláne ne olyan cipőt, amit nem járattál be rendesen és 15 km után már tör...

2. Ne próbálj rohanni a nálad gyorsabb kolléga után, mert kimegy a bokád, a lefutások törni kezdik a lábad, kifulladsz.

3. Egyél reggelit, de ne annyit, hogy szédelegj tőle (két szelet pizza sok volt).

4. Az Iso nagyon jó, de a szomjat nem oltja, víz is kell, különben összeragad a szád. És ha Pilis-nyeregben kapsz először vizet az késő.

5. A "ki-ha-én-nem" hangulat az első vészjósló jel, vegyél vissza.

6. Ne a legelején rajtolj, mert lelomboz, hogy sokan mennek el melletted, akkor is, ha nem rossz a tempód.

 

Szóval a lényeg, hogy elsősorban a boka miatt nem tudtam továbbmenni, de a többi hülyeségem is jelentősen hátráltatott, Pilis-nyeregben egy fél órát filóztam, hogy érdemes-e még továbbmenni, végül Sanyi biztatására összeszedtem magam. De a Kétágúról való lejövetel kinyírt.

 

Köszönöm a túratársaknak az elvesztett fejkendőm és a túrabotom visszaadását és jó hangulatot, a biztató szavakat, magamon kívül minden szuper volt. A haverom reggel 5-re ért be, érte mentem Tatára és nagy irigységgel néztem a zombimenetet :-)

Remélem jövőre találkozunk.