Az sem lehetetlen, hogy az a bizonyos pont számunkra az a hatalmas gömbfelület amit ugyan nem látunk, de az eddigi tapasztalatok alapján az ismert határon is túl található.

Más szóval mi egy negatív térben zuhanunk "befelé", amivel legalább egyszerűen magyarázható, hogy miért olyan nagy az a bizonyos pont. Tehát nem egy Nagy Bumm részesei vagyunk, hanem egy Nagy Reccsnek, ami a "másik oldalon" következett be, és olyan jól sikerült, hogy átlendültünk a tér emez felére.

Így az sem jelent problémát, hogyan jutottak olyan messzire egymástól (20-25 milliárd fényév távolságra) az észlelt legtávolabbi objektumok a fénysebességet - mint felső határt - nem átlépve.

Sőt, a következő kérdés is megoldódik: Ha valami olyan gyorsan tágul, - amint az feltételezett - az első pár százezer évben és valamilyen erő hirtelen lelassította ezt a folyamatot, akkor az az erő ugyan azzal a lendülettel be is kellett volna, hogy szippantsa, de nem így történt.