Az jó jel, ez azt jelenti talán, hogy már egész mélyek azok a hangok. Már csak egy ugrás és annyira elmélyül (lelassul), hogy nem fogod hallani. Ezeket a ritmusos doboló zörejeket (az tényleg majdnem pontosan olyan, mint egy mély dobpergés) bármikor elő tudom varázsolni. Nem tudom, hogy pontosan hogyan jöttem ehhez hozzá, de egyszercsak ment. Valahogy belülről be tudom rezegtetni a dobhártyát, az olyan erős rezgés, hogy meghallja egy idegen is, ha közel teszi a fülét az enyémhez. Ezt fenn tudom tartani gyakorlatilag korlátlan ideig - eleinte a belégzés és a kilégzés határán mindig megállt. Egy gondolati váltás és megállítom - tudom, nehéz ezt elhinni, de pontosan így van. Sőt még az is megy simán, hogy csak az egyik fülem doboljon, vagy a másik  - ez már azért egy kicsit nehezebb. Ez nagyon hasonlít ahhoz a nagyon mély és nagyon halk torokhanghoz is, amit sokat használok. Ez még a felbőszült harci kutyát is megállította (mikor kint megtámadott), persze egy kicsit hangosabban kiadva. Persze erre a frekire nem félelmet, agressziót raktam rá a gondolataimmal, hanem nyugalmat - megértette az állat, hogy nem kell tőlem félnie. Ezt csak sok gyakorlással lehet elérni.......