A királyi az a (legszűkebb értelemben vett) magyar királyi adminisztrációval (lényegében a Kancellária fennhatósága) megegyező - az én értelmezésemben. Mivel a Kancellária volt illetékes az ország és a király közötti kapocs lenni, ahol illetékes volt a Magyar Királyi Kancellária, azt nevezhetjük magyar királyi joghatóság alattinak. 

Mind a Katonai Határőrvidéket, mind a határőrezredeket az Udvari Haditanács, tehát az egyetlen valóban összbirodalmi (az uralkodó személyét minden uralma alatt lévő területen közvetlenül reprezentáló központi) szerv égisze alatt szervezték. Ha nagyan kukacoskodva akarnánk jogászkodni, akkor azt is mondhatnánk, hogy nem is császári jogcímmel, mert a NRCS hatalma nem terjedt ki arra a területre, tehát mégiscsak a magyar királyi volt az egyetlen érvényes jogcíme azon a területen (kivéve a megalapított Temesi Bánságban, ha még szigorúbbak akarunk lenni), ugyanakkor nem a magyar kormányszervek által tették. Szép, mi? Ha modernek akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy a Habsburg Monarchia, mint többszörösen összetett állam nevében tették. Ennél jobb megoldást én nem tudok.

Summa summarum tehette, mert hatalma volt rá.

(Megjegyzem, kissé túlbonyolítottátok Turosz kollégával a vitátokat, mert a helyzetet de facto a pillanatnyi hatalmi helyzet szabályozta, nem a szándékok, vagy a jogok. A Határőrvidéken is az volt a helyzet, hogy nem kérdeztek, hogy milyen jogcím, meg miazmás, hanem cselekedtek, mert megvolt rá a hatalmuk. Amikor úgy érezték, hogy szükség van a rendek támogatására, vagy gesztust akartak tenni, akkor egy-egy darabot megígértek, majd ténylegesen rendi igazgatás alá is adtak - megszervezve a vármegyéket. De minddez a hatalmi helyzettől függött, nem jogigényektől.)