Nem gondolom, hogy a magyar, vagy bármely történetírásban kizárólag a török elleni védelemmel lenne magyarázva a határőrvidék kiépítése. Az késégtelen, hogy a védelem mellett csomó olyan tényező is közrejátszott, amire eddig korántsem fordítottak figyelmet. Ilyen pl. A pozsareváci békével a birodalomhoz került havasalföldi terület kérdése. Gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudunk róla. Ennek az okát abban látom, hogy a történészek többsége nemzeti keretben gondolkoddik, pedig abban a korban a keret a többszörösen összetett állam volt: HB. Mon. - Szent Korona Országai - M. Kir. Ezeket nem lehet a másik alapos ismerete nélkül elemezni. Márpedig a magyar történészek zöme nem bitoralmi keretekben, hanem 19. századi értelemben vett nemzeti keretekben gondolkodik, ami anakronizmus. Lényegében egy olyan rossz premissza, amiből csak valóltan konklúzió születhet.

Hihetetlenül érdekes lenne megkutatni a karlócai béke utáni határőrkérdést, mert ennek csak a vázát ismerjük. Én nem látom, hogy jelentősen eltért volna a szervezési elv a korábbi kapitánysági szervezettől. Csak éppen nem az ország közepén zömében magyar és horvát etnikumú katonasággal, hanem nagy rész balkáni menekültekből, áttelepülőkből összeállítva. Nyilván nem csak így lehetett volna csinálni. Nyilván a vitézlő rend egy részét le lehetett volna vinni, nem pedig jórészt magukra hagyni. Számtalan más tényező is közrejátszhatott. A balkáni tömegeket valahol le kellett telepíteni, jó katonák voltak, a török ellen szükség volt katonai védelemre, de a járványok és csempészés elleni ffellépés is felmerült. Meg persze a vitézlő rend megbízhatatlansága is, akik mindig kaphatóak voltak zendülésekre, de akár komolyabb felkelésekre is. Sokkal korábban szervezhettek volna állanddó mgyar reguláris ezredeket, felszívva ezzel a vitézlő rendet (amint az meg is történt 1711 után), mégsem tették. Ezek okairól egy hihetetlenül érdekes kutatást folytathatna egy korszakos történész.

Továbbra is ajánlani tudom O'Reilly historiográfiáját a kérdésről (academia.edu oldaláról elérhető), aki meg részletesebben érdeklődik, azoknak Rothenberg könyveit, a totál fanatikusoknak Vaniceket s a többi dualizmus-kori munkát.