"A modernizáció eleinte a rendi struktúrán belül folyik, annak javítására, korszerűsítésére törekszik. A 18. század elejének rendi reformmozgalma elsősorban a közigazgatást és az igazságszolgáltatást igyekezett korszerűsíteni, s az elpusztult országrészeket újjáépíteni, újranépesíteni. 1723 után ez a rendi reformmozgalom elhalt, s a rendek évtizedeken át csak saját elavult kiváltságaik őrzésével és biztosításával törődtek, teljesen megfeledkezve a gondjaikra bízott társadalom problémáiról. 1790-ig minden modernizálási kísérlet, reform kizárólag az uralkodók, és a központi kormányszervek részéről indult ki, s a reformok megvalósítása során le kellett küzdeni a rendek ellenállását. Az 1790-es években egy pillanatra úgy tűnik, hogy ismét az immár “felvilágosult” rendiség vállalkozik a reformok továbbvitelére a konzervatív reakcióba hátráló és megmerevedő bécsi kormányzattal szemben, de ténylegesen a magyar liberális nemesi-értelmiségi elit csak 1830-tól kezdve áll a reformmozgalom élére. Ez a mozgalom már túllép a rendi-feudális struktúra keretein, s a polgári átalakulás megvalósítására törekszik, s 1848-ban az európai forradalmi hullám segítségével sikerre viszi az áttörést. Ettől kezdve a modernizáció a kialakulóban lévő polgári struktúra keretei között gyors ütemben kibontakozik."

Katus László : " A modern Magyarország születése"