Igazán nem kötekedni akarok, mert - úgy érzem - értem, hogy mit akartál mondani.

De!

Bármilyen történelmi személyiség ikonként való tisztelete vezet ordas eszmék kialakulásához. "Ikonság" helyett minden személyt a helyén kell kezelni erényeivel, hibáival, előnyeivel, hátrányaival egyaránt. Az "ikonizálás" sarkításhoz, leegyszerűsítéshez, felemeléshez (vagy lenymáshoz), hosszabb távon rőteljes torzuláshoz vezet.

Működdőképes államszervezet lett volna a kuruc? Hát, én azért ebben nem vagyok olyan biztos. Működni működött ugyan a szó technikai értelmében, ez kétségtelen, de hatákonysága azért nem igazán volt nagy. Saját embereit nem tudta megfékezni a fosztogatásoktól, rablásoktól (félreértés elkerülése miatt: baráti területen és egyházi javakat is fosztogattak a kuruc vezetők is vallástól függetlenül). Kíváncsi lennék a bevételek alakulására összevetve a korábbi/későbbi összehasonlításában. Gyanítom, hogy nagyot csodálkoznánk a működésen.

Rákóczi hihetetlen kockázatot vállalt az ország sorsát illetően. Világos jövőkép nélkül ugrott bele a felkelés vezetésébe. Kétség kívül a legjobb szándék vezette, de megfogalmazott célok nélkül - és ez a 8 év történetéből világosan látszik - csak vergődésre futotta. A Rákczi-szabadságharc az utolsó azon rendi küzdelmek sorában, amikor az ország rendjeinek egy része egy tekintélyes közülük való vezető alatt fegyveres úton próbálták érdekeiket érvényesíteni - végeredményben részleges sikerrel. El kell felejteni Rákóczit, miint népvezért, jobbágyvezért, a szabadságharcát meg mint jobbágyok elemi erővel feltörő osztályharcát, vagy éppen egy németellenes mezeti(ségi) harcot. Ez vulgármarxista/thalyánus népnemzeti mítosz. A Rákóczi-szabadságharc egy arosztokrácia által vezetett rendi felkelés volt, amely tömegbázisát a megélhetését veszélyben látó katonarétegre támaszkodott.