A fő baj az volt, felbomlott a front, s a katonák tömegesen menekültek haza. Közben lelőtték azokat a tiszteket, akik a fegyelem helyreállításával próbálkoztak, kirabolták a raktárakat, annyit ittak, amennyit csak bírtak, kifosztották a lakosságot. Aki tehette, hozta magával a puskáját is. De azzal nem a franciák, románok, szerbek vagy csehek ellen akart harcolni, hanem ment volna igazságot tenni a falujába. Ekkoriban rettegtek csak igazán a csendőrök, jegyzők, földbirtokosok, boltosok. Ahogy hazaért a katona, s meglátta, hogy milyen nyomorban él a családja, gyakran felforrt az agyvize.

Mire a határra értek, nem voltak már fegyelmezett alakulatok. Tudom, hogy a megszépítő messzeség hatására egyes tisztek emlékirataiban furcsa dolgok jelentek meg, de annak fele sem igaz.