Az akciórádiusz elmélet is lerágott csont. Perjés csomó szempontot nem vett számításba. Nyilván létezik akciórádiusz, de millió dolog befolyásolhatja a politikai helyzettől az időjáráson át a személyekig, időben is alapvetően eltérő. Ráadásul legalább két értelemben használható, egyrészt egy adott évben (illetve rendszeresen), egyszeri alkalommal meddig tud eljutni a hadsereg és mennyi időt tud egy adott távolságú, földrajzilag behatárolt ponton tölteni, másrészt a katonai megtartóképesség is ide tartozik. Pl. 1683-ban hiába foglalták volna el Bécset, megtartani katonailag nem tudták volna, mert amint a török fősereg elvonul, lett volna 8 hónap, mire újból megjelenik, azalatt meg vissza tudták volna foglalni. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy azt is vizsgálni kellene, hogy erről maguk a szereplők (pl török hadvezetés) mit gondoltak. Mert hát ugye felmerült az 1526-os kivonulás mögött, hogy a törökök úgy ítélték meg, hogy Budát még nem tudnák megtartani, nincsen hozzá elegendő hadműveleti alapjuk, így Buda esetleges elvesztése olyan presztízsveszteséget okozna nekik, amit nem akartak felvállalni. Ezért egy strómanra bízták a területet, aki katonailag eltörpül mellettük, lojalitásához így nem férhet kétség, nyugodtan lehet dróton rángat, akár félredobni, ha kell, de megtartani addig, amíg szükséges. A törökök számára z 1529-es kudarc azt jelentette, hogy Bécs elfoglalásához nem rendelkeznek elég hadműveleti alappal, azt csak Mo. területi megszállásával lehetett megteremteni. Ez két útvonalat jelentett, egyrészt a Duna, mint utánpótlási vonal, másrészt legalább egy rövidebb, biztonságos szárazföldi útvonal. 1532 után pontosan arról szólt a török katonai döntések sorozata, hogy megteremtsék ezt az alapot. Más irányú elfoglaltságaik miatt ez időben annyira elhúzódott, hogy Szulejmán életében nem kerülhetett sor újabb ostromra, őt pedig korlátozott tehetségű szultánok követték, így hosszú időre elmaradt, a 15 éves háború alatt komolyan már szóba sem jöhetett. 1683-ban megvolt a hadműveleti alap, akkor viszont a katonai fölény hiányzott. Erdély éppen ezért nem került bele a területileg meghódítandó körbe. Elég volt nekik először János Zsigmond, majd Temesvár, mint stróman, illetve katonai fenyegetés, mert a sápot megkapták, amikor meg lázadozni próbáltak ellenük a fejedelmek, akkor katonai erővel könnyedén rendet tudtak tenni.

Sokkal sokrétűbb és bonyolultabb összefüggések is mozgatták a szálakat, mint amiket emlegetsz.