Drága Társaság!

 

Most léptem be ide, úgyhogy én is már írni fogok itten
(amit csak kívánok). A barátainkkal teljesen bármit megbeszélhetünk.
A barátaink között bármiről is beszélgethetünk. Hogyha barátainkkal
társalgunk, akkor szinte olyasmit mondhatunk nekik, amit csak
szeretnénk, ami csak az eszünk ágába jut.

 

Az elmúlt téli időszakban pedig annyira fantasztikusan éreztem magamat,
hogy továbbra is elvárom a hideg időszakokat. Szinte nagyon sajnálom, hogy
hamar eljön a meleg időszak (azaz nyári időszak). S eléggé fontos tudni azt, 
hogy mindig is utáltam bemelegedni levegőzés közben, valamint kirándulás közben!

 

A rokonlátogatásból énszerintem nem kellene csinálni semmilyen gondot, és
semmilyen problémát. Remélhetőleg ez így is van alighanem ténylegesen
a pedagógusok szerint is, és főként a politikusok szerint is.
Én azért szoktam járni a Napraforgó Fogyatékosok Klubjába, mert autista vagyok.
De viszont városi zongorateremben szeretném tölteni az életem hátralévő részét
(úgymond felét). Azazhogy mihamarabb ingyenesen és szabadon én szeretnék járni
a városi zongoraterembe a támogatóbuszosaim segedelmével, s ott aztán
kizárólag zongorázgatni kívánok, mármint a főigazgatóknak szeretném megmutatni
a zongoratehetségemet, illetve a zongorajátékaimat! Remekül tudnék gyönyörködni
a zongorázásban! Főleg, ha bárki odaengedne engemet a hatalmas zongorához! Főleg,
hogyha bárki beíratna engemet a zongoraterembe a városon belül ingyenesen!
Bárcsak én mihamarabb már elkezdenék nyúlni a komoly zenészek hatalmas zongorájához!

 

Tizenvalahány évvel ezelőtt nyugodtan meglátogathattam volna (sokszor is)
a dédszüleim öccsének a gyermekeit, a dédszüleim húgának a gyermekeit,
a dédszüleim nagybátyjának a dédunokáját, a dédszüleim nagynénjének a dédunokáját,
és továbbá a nagyszüleim összes rokonait is! Olyankor nyugodtan meglátogathattam 
volna (sokszor is) a dédszüleim unokatestvéreit, valamint
a dédszüleim unokatestvérének a gyerekeit! Csak viszont a rokonainktól néha
annyira elidegenedünk (haragvásképpen), mint ihaj!!!!! Általában ilyen szörnyű a világ!

 

Hogyha netalántán a faterom bátyjának a gyermekéhez szándékozok költözni
szinte véglegesen, akkor túlságosan fura lenne az élet. De így legalább sokkal jobb és
higiénikusabb, sőt gazdagabb is lenne a közeg (amelyben éldegélnék). Itthon jól érzem
magamat, úgyhogy hadd ne költözzek sehová! Persze idegenekhez se, és még 
távoli rokonokhoz se! A távoli rokonainkat manapság úgyis nehezen tudnánk
meglátogatni; bizony van ez így! Ennyit tudok mondogatni a rokonlátogatásról.

 

Ebben a fórumban rengeteg téma szerepel, ha jól látom netán.
Azazhogy rengeteg téma létezik.

 

Szeretetteljes üdvözlettel: Kristóf (Vityus)