Próbálhatsz te magad válaszolni a kérdésekre, de NEM ÉRTESZ hozzá. Mi az, hogy "Európai gyakorlat szerint"? Nevetséges. NEM volt európai gyakorlat, országonként, gyakran országrészenként eltérő jogrend és jogszokások voltak. Nem agyalogni kellene butaságokon, hanem tudást szerezni. Olvasni. Mert kláthatóan a tudáshiányodat nem tudásszerzéssel, hanem butaságaid kombinálásával akarod pótolni.
Amit 1440-ről képzelsz, az is butaság, Turosz kolléga elég egyértelművé tette.
"Nem semmisült meg,királyt választottak"
Látod, ez is butaság. Megint a tudáshiány. Égbekiáltó tudáshiány, amit megint a saját butaságod fokozásával próbálsz pótolni. Mohácsnál lehetetlenné vált az állam vezetőinek kontinuus pótlása. Csak törvényeknek nem megfelelő, tehát jogilag érvénytelen királyválasztás és koronázás volt lehetséges. Ez tény. Megint tényekkel vitatkozol. Az meg nem érv, hogy "Szapolyai konszolidálni tudta volna a helyzetet". A történelemben nincs feltételes mód. Megint butaságot írsz.
"Nem Mohács volt az igazi vész,hanem Buda eleste."
Eltekintve attól, hogy ez megint égbekiáltó butaság, Szapolyai meg tudta akadályozni, hogy Mohács után a kontyosok megszállják Budát? Budán úgy járt keresztül-kasul a török, ahogyan akart. Mint ahogyan totális butaság az is, hogy Mo.- 1541-ben szakadt három részre. Mert a Szerémség nem volt Mo. része 1521 előtt? 1526-ban "csak" azt tartotta uralma alatt a kontyos, mert csak annyit akart megtartani. Nem Szapolyai, nem Ferdinánd, de még csak nem is Pilismarót érdeme, hogy nem tartotta meg Budát 1526-ban, hanem a török hódítási metódusból következik. Mint ahogyan az is, hogy megpróbáltak strómanokat szerezni szép szóval, ígérgetésekkel. Aztán amikor a strómanra nem volt szükségük, mert megszületett a döntés, hogy a stróman területét beolvasztják, akkor a stróman repült. Ezt történt 1541-ben János Zsigmonddal. És ezen egyetlen mélymagyar agyfosás sem változtat.
Trónhacok meg gyakorlatilag folyamatosan voltak, még a hihetetlenül színmagyar Árpád-ház alatt is (megjegyzem, pl. Hb. Rudolf ereiben több vár folyt Taksonyéból, mint III. Andráséban). Alig akadt olyan király, akinek ne kellett volna megharcolnia a trónért - függetlenül bármilyen külső veszélytől. Ez nem 1526-ban, de még csak nem is Mo-on keletkezett "kuriózum", hanem azon kornak természetes velejárója, komvinálhatsz te mélymagyarul bármit, egyik fél sem volt jobb a másiknál. Azon agyalni, hogy a másik jobb választás lett volna, totálisan fölösleges. Ellenben a tény az, hogy Szapolyai a törökök által kiválasztott és általa is elfogadott török stróman volt. Ha neked az jó lett volna, hogy Mo. balkanizálódik, akkor rendben van, legyél vele voldog. A tény ellenben az, hogy Ferdinánd legyőzte Jánost, ellenállt a töröknek, a magyarság kontinuus hagyománya, vallása, nemzeti karaktere stb. megmaradt, nem utolsó sorban egyéként a magyarság többségének akarata szerint, egy része pedig török vazallusként az ország egy félreeső szegletében, a két országrész pedig szimbiózisban maradt. Hogy ez érdem-e, az engem nem érdekel, én nem minősítek, hanem a történelmet megtörténtnek tekintem és azt vizsgálom, nem ködös tévképzeteim igazolására használom. Úgy látom, hogy te jobban gyűlölöd a Hb-okat, mint szereted magyarságodat. rendben van, ha neked így jó, semmi gondom nincsen vele. Csak akkor ezt ne történelemnek nevezd. Én a magam részéről sokkal jobban szeretem nemzetemet annál, minthogy megtagadjam történelmének bármily' kis epizódját is. Ennek alapján teljesen jogos és legitim útnak tekintem János útját is, csak éppen a történelem nem igazolta, mert a magyarság többsége összességében nem támogatta. Ugyanis Ferdinánd nem puszta katonai erővel győzte le Jánost, hanem az ország többségének támogatásával. Ez sem véletlen, mert a kát világos út Ferdinánd-ellenállás - János-török fennhatóság, az ország többsége az előbbit választotta. Erdély is, félreértés ne essék, mert folyamatosan azon dolgoztak, hogyan lehetne a török vazallusságot lerázni a vállukról. Ez egészen 1687-1688-ig nem sikerült tartósan, de sokszor próbálták meg. Még az egyik legmélyebben törökpárti (mondhatni török kollaboráns) Bethlen Gábor végcélja is ez volt.
