Ebben a korban a tüzérség csatatéri szerepe korlátozott volt. Ahol volt ezredlöveeg, az a vonalba épült bele, együtt mozgott a vonallal, de kis kalibere és harcászati nehézségei miatt (nagyon jó leírása van ennek a Stutterheim-hagyatékban a századvégről - ÖStA KA Kriegswissenschaftliche Mémoirs Karton Nr. 70. Fasc. VII. Nr. 19.) , valószínüleg az Alvinczi-féle Militärhofkommissionból származik, ami komoly harcászati kritikája az ezredtözérségnek) korlátozott hatékonyságú volt. A tábori tözérség pedig korlátozott mobilitása miatt (gyakran egyáltalán nem mozdult a csata alatt) volt problematikus. Elméletben ismertek minden későbbi lőszert (talán a srapnel 19. századi formáját leszámítva), de gyakorlatban a tömör golyót és a kartács különböző formáit használták. Persze próbálkoztak mindenfélével, de egyik sem lett hatékony. Dolleczek munkája az alapmű ehhez, ha érdekel.