Svsz. Rákóczi anélkül ugrott bele a felkelésbe, hogy kikristályosodott céljai lettek volna. Szerintem szeretett volna ő erősebb központi hatalmat, de gyenge volt hozzá, hogy keresztülvigye akaratát, illetve muszáj volt engedményt tennie, hogy a nemességnek legalább egy része támogassa. Mert bár szépen hangzik Rákos mezejének kacsintása (mondhatnám illúziója), de azért az már mégsem lehetett gilt egy magyar (különösen fő)nemesnek, hogy saját vére uralkodjon fölötte, amikor akár ennyi erővel ő maga is uralkodhatna a többieken. Arról nyilván Rákóczi személyében nem tehetett, hogy úgy buktatták ki, hogy egy olyan kompromisszum született az uralkodó és a magyar vezetők többsége között, hogy a nemesség jogai erősek maradjanak, az adómentességet és a nemesi szabadságot megerősítik, ami egyenesen a kettős vámhatárhoz, a fajlagosan alacsony magyar adózáshoz és gyenge iparhoz, a vállakozókedv alacsony szintjéhez vezetett, a magyar nemesség pedig maradt olyan erős, hogy végül ezt a status quot II. József ellenében meg tudta védeni. Az meg végül a történelem kegyetlen fintora, hogy éppen egy korlátozott tehetségű uralkodó akadályozta meg a status quo felbontását, amikor már a magyar nemesség lassacskán hajlandó lett volna rá.