Szó sincs róla, hogy Oroszország vagy bármely más ország olyan egyedi képződmény lenne, amit ne lehetne máshoz hasonlítani - csak minden országnak másmilyen a fejlődése. Az elmúlt három évben - a valóban kemény gazdasági változáok stb miatt - nem azért nem esett szét az ország, mert az orosz tőke hazafias lett volna, hanem mert ez már nem a gorbacsovi és jelcini idők országa. Jelcint azért váltották le, mert az eredeti tőkefelosztás megtörtént, a tulajdonosok immár nem a tulajdon megszerzésével, hanem gyarapításával és használatával kívántak foglalkozni, ezért kellett nekik egy olyan politikai vezető és parlamentáis rendszer, aki és amely ezt biztosítani tudja (vö a történelmi analógiát Franciaország a konzulátus korában). A gazdasági-politikai status quo megdöntésére irányuló egyetlen komoly kísérletet (Hodorkovszkij) a rendszer visszaverte. A krími/ukrajnai válság alatt pedig az orosz nagytőke egyértelműen elutasította a visszatérést a jelcini időkhöz, a donbasszi válság és a Krím újraegyesülésének támogatása pedig azt jelezte, hogy a gazdasági befolyási övezetekről nem hajlandó lemondani - nem Putyin, hanem az orosz nagytőke. A szankciókkal kapcsolatban tévedés, hogy ugyanez az orosz nagytőke veszített volna: a szankcióknak köszönhetően fellendülő belföldi gazdasági ágakban (mezőgazdaság, belföldi idegenforgalom, építőipar) szereztek vagy növelték a részesedésüket.

A multi megnevezés tévedés: itt alapvetően orosz többségi tulajdonú gigacégekről van szó,  méretükben multik, a tulajdonosi kört nézve viszont nem azok.

Putyin népszerűsége nem a személyiségétől függ (fiatal olvtársaink - éppen a koruk miatt - ugyanúgy antipatikusnak találják, mint más "öreg" politikusokat), hanem annak, hogy a rendszer jóléti kapitalizmust teremtett Oroszországban (ami ott soha nem volt korábban): a korábbi szociális jutatások nagy részét a mai napig meghagyta, miközben a jelcini időkből örökölt társadalmi egyenlőtlenségek nagy részét felszámolta (tessék csk megnézni a statisztikákat, akár a Wikin is), ez élteti Putyin népszerűségét. Ehhez persze hozzájárul, hogy az orosz nagytőke a társadalmi béke érdekében (ami persze a saját érdekében áll!) támogatja ezt a rendszert. Az pedig a választópolgárok többségére pozitívan hat, ha a politikai vezető határozott, kemény személyiség (itt totális az analógia az Államokkal).

Végül megismétlem, hogy a hatalom soha nem a katonák kezében van. Az erőszakszervezetek azért nem védték meg a Szovjetunióta 90-es években, mert az elégtelen ellátás miatt a fegyelem felbomlott, Napoleon nem a hadserege miatt bukott meg 1814-ben és nem Waterloo miatt 1815-ben, hanem mert a francia nagytőke nem támogatta tovább. Hitlert a Vörös Hadseregnél sokkal korábban meg tudta volna buktatni a német nagytőke, ha egy másik embert választ helyette - azért nem tette, mert a hitleri fegyverkezés és végsőkig folytatott totális háború jelentette a legnagyobb profitot, erre pedig Dolfi volt a garancia.

Még egy érdekes analógia Magyarországgal: ahogy kis hazánkban, úgy Oroszországban is a rendszerváltás nyerteseinek gyermekei képezik a tiltakozók jelentős tömegét, elfeledkezve arról, hogy a korrupció (amely ellen tiltakoztak két napja a transzperenseken) tette nagyrészt lehetővé szüleik meggazdagodását és az ő jólétüket (itt értelemszerűen egy rétegről beszélek, nem konkrét személyekről).