Ennyi? Tényleg? Hú, azért ez tényleg gyér. Sokezer oldal szakirodalommal szembeállítasz egyetlen forráshivatkozás nélküli politikai pamfleteket. Szép. Mintha Mód Aladár és Thaly Kálmán közös gyermeke reinkarnálódott volna Nemeskürty bukéjával (bár ezek után erős kétségeim vannak, hogy tudod kik ők). Forrásokra alapozó szakirodalmat írjál ne amatőrök által írott képzelgéseket. Egyedül a Szilágyi komolyan vehető, nem is ír olyan butaságokat, amiket te. De azért már ez is bő száz éves, nem éppen a legfrisebb.

No de nézzük, mit ír János hatalmas gazdagságáról 1526 végén, még Ferdinánd megválasztása előtt:

"János, kit egykor Katalin vajdának, koronázása után pedig Katalin királynak gúnyoltak, a tétlenség, a várakozás politikája mellett döntött, mert kerülni óhajtá meg látszatát is annak, hogy ő kezdte meg a keresztény vér ontását. A diplomatiai tárgyalásokban kereste üdvét, olyan időben, midőn Európa nagy csatatér volt, midőn a régi és új eszmék engesztelhetetlen harczban álltak egymással, midőn a császár hadai elfogták a pápát s szárazon és vizen mindenféle zászló és jelszó alatt folyt a gyilkos háború.

Országának pusztult állapota, kincstárának kongó üressége kétségkivül szintén a békepolitikát javallották neki, mely egyéniségének is megfelelt, mert az új király nem a harcz, hanem a béke embere volt s a béke eszközeivel óhajtotta trónusát megszilárditani." (kiemelés tőlem). A szöveg a török kivonulása után és a Ferdinánd-János harc kezdete előtti időszakról szól, tehát a török barátaid békés turistaútját követően.

(Hát igen, az a hihetetlenül gazdag Magyarország a törökök elleni élet-halál harcra a csatatérre nem tudott  több katonát kiállítani, mint kb. 18 ezer, amiből valójában további párezer kiképzetlen kaona volt. De ha még hozzávesszük a Mohács felé tartó csapatokat, akkor sem több, mint 30 ezer, aminek talán a kétharmada rendes katona, ennek talán negyede magyar pénzen fogadott, de iddegen zsoldos, a többi kiképzetlen, csekély katonai értékkel. Közben egy Velence 26 ezer zsolddost tudott fogadni...)