Én úgy gondolom, hogy az elsődleges kérdés a génhibáso- dás felismerése. Ez nem szoftver kérdése, nyilvánvalóan a szövettani munkák képes lesz segíteni a rádiómikroszkóphoz stb. szerkezethez kapcsolt számítógép, - korábban volt már róla szó, a genom szekvenátor - de nem mellőzhető annak működtetője és szakértelme. Az eddigiekből annyit már tudunk, hogy 560 körül van a ma ismert lehetséges hib ák száma, és ezek előfordulhatnak a mai ismereteink szerint 8 kombinációban, igy a vizsgálandó esetek száma kb. 3 millió.

Erre kell keresni a Precision Medicine Calculatornak a megfe- lelő gyógyszer hatóanyagot és ezt még színezi a különböző társbetegségek.

Én nagyon örülnék annak, ha a cikkben említettek reálisak volnának, mely szerint:

Jelenleg ott tart a dolog, hogy egy szakértőkből álló csoport – orvosok, molekuláris biológusok, illetve az informatikát és a biológiát együtt tanuló bionikusok – folyamatosan építenek egy ellenőrzött adatbázist, és elemzik a daganatos betegek génhibáival kapcsolatos közleményeket és klinikai vizsgála- tok eredményeit.

Csak az a kérdés merül fel, hogy a génhibával kapcsolatos közleményeket ki és milyen vizsgálati eredmények alapján szolgáltatja.(a formát már nem is kérdezem)

Tényleg nagyon jó volna, ha a magyar onkológiai centrumok rendelkeznének azzal a lehetőséggel, tárgyi és személyi téren egyaránt, hogy a rákos beteg biopsziás adatából a génhibát is meg tudja határozni, legalábbis a felmerülő esetek egyre nagyobb számában, hiszen nyilván visszajelzés is történne.

De tartok tőle, hogy ez nem olyan egyszerű, sőt, még azt is meg merném kockáztatni, hogy ténylegesen a gyógyítás tudománya nem tart itt, a harmadik: és ki lesz a finanszíro- zó.

De bárcsak ne lenne igazam, és ősztől nagyobb reménnyel nézhetünk esetleg megpróbáltatásaink elé.

Úgy legyen !