http://wiki.ham.hu/index.php/%C3%93lomakkumul%C3%A1tor

Mint látható, az ólom akkumulátor a korábban gyakran idézettel szemben akkor van feltöltve, ha a anódja ólom, az katódja ólomoxid, az elektrolit kénsav. Kisülés közben az anód is, és a katód is oldódik, és a kénsavval ólomszulfáttá alakul. Akkor merül le az akku, ha elfogy a kénsav, vagy rosszabb esetben elfogynak az elektródák. Feltöltéskor az ólomszulfátot szétbontjuk, az elektródákon kiválik az ólom, illetve az ólomoxid, és újra kénsav keletkezik. A szulfát tehát üzemszerűen jelen van az akkumulátorban. A sok oldódási, kiválási ciklus eldeformálja az elektródákat, azok nem ugyanott válnak ki, ahol eredetileg voltak. Annál jelentősebb a vándorlás, minél jobban, és minél gyakrabban lemerítjük az akkut. Az akku lassanként akkor is lemerül, ha nem veszünk ki belőle áramot, ezért akkor is tölteni kell, ha hosszabb ideig nem használjuk az autót. Tehát egy gyakran használt autó akkuja tovább tarthat, mint egy ritkán használté. Az sem jó, ha csak rövid utakra használjuk az autót, mivel az indításhoz használt áramot a rövid működés alatt nem tudjuk visszatölteni. Ilyen használat mellett is külön töltésre van szükség. Ha teljesen lemerült az akku, akkor jó eséllyel végleg tönkre is megy, de ha nem, akkor nagyon töltsük fel, és ne engedjük újból lemerülni.

A külön töltéseket legegyszerűbb egy negyedórás kocsikázással letudni (kocsitól is függ a szükséges idő), de akkutöltővel is megtehetjük ezt. Arra vigyázzunk, hogy a modern impulzus üzemű töltőket csak akkor szabad az akkura kötni, ha az akkut előzőleg lekötöttük a gépkocsiról, mivel a töltő impulzusai tönkre tehetik az autó elektronikáját. A régebbi nehéz transzformátoros töltők nem okoznak ilyen gondot. A túltöltéssel vigyázni kell, mert ilyenkor már a vizet bontjuk és robbanékony hidrogén szabadul fel. Régebbi akkuknál ezt a buborékképződésről lehetett észrevenni, de minden esetben ellenőrizhetjük időnként a feszültségszintet.