Orczy Béla

Báró Orczy György és gróf Berényi Erzsébet fiaként született. Nagyapja Orczy Lőrinc neves költő volt. A pesti egyetemen bölcsészettudományi, majd jogi doktorátust szerzett, később ügyvédi vizsgát tett. Hivatalbeli pályáját Pest vármegyénél kezdte, 1846-ban helytartótanácsi titkár lett. 1848-ban nemzetőrként, majd honvéd századosként részt vett a délvidéki harcokban. A forradalom leverése után kénytelen volt visszavonulni a politikai élettől.1865–1868 között az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Deák Ferenc híve volt az osztrák–magyar kiegyezésért folytatott harcban. 1868-tól osztályfőnök az osztrák–magyar közös külügyminisztériumban. 1879.szeptember 25-étől 1890. december 24-éig a király személye körüli minisztervolt a Tisza Kálmán-, majd a Szapáry-kormányban. Közben, 1882-ben másfél hónapig és 1884. január 2-ától október 28-áig honvédelmi miniszter is, valamint 1886-ban 3 hónapig közmunka- és közlekedési miniszter, és végül1887. február 11-étől 1889. március 22-éig belügyminiszter is volt, majd 1895-től haláláig országbíró.