Vedd figyelembe, hogy Trianon után felértékelődtek a hazai hegységek. Köztük a Bükk is, ami már akkor is sok dologban vezető szerepet jelentett. Ekkor több neves, népes turista egyesület létesült és dolgozott itt (vasutasok, diósgyőriek, jogászok, pedagógusok, Miskolci Bükk Egylet, csak ami gyorsan eszembe jut), ahol számos lelkes és jól képzett szakvezető tette a dolgát (Karai Aurél, Erdei Gyula, Balogh Ferenc, Kühne testvérek, k. Czékus Miklós és még sokan mások). Az ő és persze más országos szakíró tollából nagyon sok értékes írás jelent meg ekkortájt. Ugyanekkor számos turisztikai létesítmény is létesült működött itt. Pl. Szentléleki menedékház (ma Herman Ottó th.), Lillafüred és környéke, kisvasút, síugrató és lesiklópályák, szánkópálya, teniszpályák, Hámori-tavi strandfürdő, Anna- és Szt. István barlang, Jávorkút, Bánkúti turistaház, csak a legismertebbek.

A Zsófia-kilátó 1900 Pünkösdjén lett felavatva ünnepélyes keretek között, a Dolka-gerinc egy sziklaormán, majdnem szemben a Palotaszállóval és a Taj- (Hámori-) tóval. Fából épült, ezért emlékeim szerint valamikor a második vh. éveiben tönkre ment és sajnos összedőlt. A helyén jelenleg nincs semmi, de a tartóoszlopok beton alapjai ma is megtalálhatók. 

Az avató ünnepség a Magyar Turista Egyesület Miskolcra kihelyezett országos közgyűlése alkalmából zajlott le. Ezen részt vettek az ismert vezetők között például  dr. Thiring Gusztáv, dr. Téry Ödön, dr. Wartha Vince, báró Vay Elemér, az ország szinte minden részéből delegált turista egyletek képviselői. A gyűlésen épp Kühne Adolf tartott felolvasást " Egy-s más a Bükkről" címmel.

2000 júniusában egy kegyeleti megemlékezést tartottunk a kilátó helyén, ahol éppen én mondtam el a létesítménnyel kapcsolatos érdekességeket, történetét. Akkor ott fenn egy koszorú jelezte, hogy nem felejtünk...