Nem értem, a magyar kultúrának miért nem része, hogy az orvosnál kiteszünk egy sorszámtépő tömböt? Ja, az is pénz?
Pedig ritkán járok orvoshoz, csak amikor jogosítványt kell hosszabbítani, de akkor is zavaró ez a primitív eljárás. Lesni kell, hogy ki van előttem, ki van utánam, ki furakszik elém váratlanul? Hol élünk? Pláne én utálok tolakodni is, de a pofátlan embereket is utálom.
Ez persze országos téma lehetne, de ha a már itt tartunk: a miskolci 1. Postán is van egy irritáló dolog. Hátul a két ablak, ahol a kiértesített küldeményeket lehet átvenni.
Két ablak, ahol még mindig azon kell filozofálni, na vajon melyik sorba álljak? Beállsz a rövidebb sorba és pont rápacsálsz, mert elakadnak valami zavaros ügy intézésével. Ilyenkor persze mindig a rossz sort választja az ember.
Holott ennek az lenne a normális módja, hogy egy sorban álljanak az emberek, majd onnan mindig az éppen felszabaduló ablakhoz lehessen menni / elágazni. Így mindenki érkezési sorrendben, egyenlő esélyekkel futhatna neki a próbatételnek.
Ezt meg lehetne oldani tájékoztató felirattal, megfelelő kordonozással, vagy akárhogy, csak működjön, kulturált módon.
Apró figyelmesség az üzemeltető részéről, erre nem telik. Arra igen, hogy a nyomtatott aláírás miatt csesztessenek, bár mostanában nem volt ilyen, ez régebbi történet.
Agyrém, írjam alá a nevem nyomtatott betűkkel! De az én kézjegyem nem egy nyomtatott sablon és én sem vagyok nyomtató, miről beszélnek ezek?
Volt már, amikor meg is mondtam, hogy küldje ide a főnökét, majd adok én neki nyomtatott aláírást! Meg amikor úgy felbosszantottak (írjam le a nevem ismét, de most már nyomtatottan), hogy odanyomtam két keresztet:
+ +
Nesze neked nyomtatott aláírás. (Aki nem tudná az irodalmi olvasmányokból, a két kereszt régen az írástudatlanok elfogadott kézjegye volt.)