Olvadáskor. A nemzeti park honlapján rögtön megírják.

Tavaly felmentem.:-)

Az olvadás úgy alakult, hogy a forrás február végén már működött, éppen ezért hétvégénként járt a kisvasút is. A tömeg miatt csak a második szerelvényre fértünk fel, de ez jobb is volt, mert így a kutya is kényelmesebben elfért. A Stimecz háztól még majd' három kilométer a forrás, kényelmes dózerúton, persze sárral. A forrástól balra indul egy jól járható szekérút, amin ~800 méter után elértem a Cserepeskő-lápa alá, ahol az út visszafordul. A jobboldali Vöröskő-lápának kezitcsókolommal köszöntem, de a nagyjából egyenesen induló kapaszkodónak kezdtem neki. Ez sem semmi, de megoldható. Szerencsére vannak kövek, bedőlt fák, ahol visszafordulva lehetett gyönyörködni a völgyben (értsd: megvárni amíg a lila karikák visszaváltanak pirosba). A kéket ott értem  el, ahol a Zn indul a Kopasz-rét felé, nosza én is elindultam arra. A kerékpárúthoz érve azon mentem balra, így fölülről nézhettem végig a töbör-sort. Amúgy egy nagyon szép, fenyvessel kísért útról van szó. A pirosnál a Katonasírokhoz mentem, mert a menetrend ezt kívánta. A szerpentin (itt már K-P-S) nagy balkanyarjánál azért mentem pár száz (1-2) métert előre, mert van egy bájos szikla áttörés, amiért megéri kitérni. A síroktól meg már Bélapátfalva jött. Most a kéken, de jobb lett volna a P+-on mert a gépek nagyon sarasra túrták az utat.

Tavalyelőtt májusban is működött, akkor a Simakő-lápán mentem le hozzá.