Dombai István kisebb versei II.

 

 

 

Koncentrál az ördögi a részre,

az isteni a teljesre, egészre.

 

***

 

(Te magad)

Nem vagy a világ része,

hanem önmagad

teljes egésze.

 

***

 

Vagy te

és van Isten,

ez a kettő: egy,

ha nem így van,

pokol és rettenet.

 

***

 

A népszerű:

közönséges és hitvány,

nem ezen az úton jár a tanítvány.

 

***

 

Egyszer majd megérted,

hogy csak az ördög van

a számok mögött,

a számokban.

 

***

 

Csak az akarja megismerni önmagát,

aki elbírja önmaga súlyát.

 

***

 

Kisközösségi tanítás volt,

később uniformizálták

és

nagy tanítássá tették,

szándékosan elcseszték.

 

***

 

A fenevad, a sárkány

az ég királynőjét

hordja a hátán.

 

***

 

Minden önmagával azonos,

semmi nem szimbóluma, jelképe

semminek.

***

 

Gondolataidból szövögeted,

érzelmeid adnak neki testet.

 

***

 

Nincsen semmi számára bocsánat,

aminek teste a kígyóétól

keményebb, merevebb, szilárdabb,

így a kígyó teste az etalon, az érték,

abban van a kiegyensúlyozott mérték.

 

***

 

Ragadj meg bármit, megragad,

tagadj meg bármit, megtagad.

 

***

 

Valaki álmodik valamit,

a többiek egyszerűen csak átveszik,

felelős lényként te magad döntöd el,

hogy mi fontos számodra

és hogy mit hiszel.

 

***

 

Az egynek kettő az ára,

a szenvedés kereke

így alkot hármat.

 

***

 

Nevezzék bárhogyan,

az istennevek mind

ugyanarról szólnak:

rólad.

 

***

 

Az igazán jó embereket

az öngyilkos civilizációk

állítják elő

összeomlásuk előtt.

 

***

 

(Taró bolondja - O - fool)

 

Senki nem boldog, sehol, soha,

azé a kincs, aki ostoba.

 

***

 

Nyugat:

a Kelet árnyéka,

tükörképe,

a jónak mindig

rossz a vége.

 

***

 

Az ember a jövőben megfosztatik

hamis nimbuszától,

ahogyan legyőzetik a technológiától.

 

***

 

A tiszta tudás jéghideg,

ki bírja elviselni,

ki érti meg?

 

***

 

(Humanitás)

 

Csak az ember...

csak az ember...

az ember hogy érzi...

az ember hogy látja...

és ezt húzzuk rá

a világra.

 

***

 

A nő szelídíti meg a vad állatot

az ölére vonva,

ez a szeretet és az egyesülés

misztériuma.

 

***

 

Teljesen kifordult

és teljesen önmagára irányul

a héber rendszer,

és teljesen tele van

szentimentális elemekkel.

 

***

 

Ha a mélységnek öle feltárul

születsz vagy távozol a világbul.

 

***

 

Az éjszaka tanítja

a nappal elfedi

az igazságot.

 

***

 

Az ember önmaga mestere,

ezt rendeli számára a végzete.

 

***

Egyre fokozódó káosz, disszonancia,

végül mindenkit maga alá temet a saját tébolya.

 

***

 

Ott, ahol mozgás van,

Isten is jelen van,

csak isteni behatásra

indul be a mozgás

az Ős-Anyagban.

 

***

 

„Nem hagylak benneteket árván,

eljövök hozzátok.“

Emelkedjetek fel hozzám

és megláttok.

 

***

 

Minél teljesebb lény vagy,

annál több szinkronicitást tapasztalsz,

s annál felelősebb lényként kell élned

és soha nem szabad félned.

 

***

 

Az éjszaka

a nyugalom és az előkészítés

folyamata,

az ember

a legsűrűbb anyagban

ébred öntudatra.