Mult és jelenbeli orvos ismerősei valamennyien azt mondták, hogy a beteget első jelentkezésekor alaposan meg kell vizs- gálni, és mindenre, ami nem szokványos vagy magyarázatra szorul, meg kell kérdezni, rögzíteni kell. Aztán jön a beteg panaszai folytán indokolt kör, és hipotézis a diagnózisra, ezt követően jön a labor és szakvizsgálatokban a döntés, köz- ben magasság- testsúly, vérnyomás mérés stb.

Ezeket a vizsgálatokat nem lehet elkerülni.

De visszatérő betegnél már általában csak a leletek, és a szaknak megfelelő kontrollok szükségesek.

De ha a betegnek van előzménye, - zárója stb. azt át kell nézni, közben a beteg szemrevételezésével is információt kell gyűjteni a vélhető állapotáról.

Azt mondják, ezek az aktusok nem mellőzhetők, sokszor az elolvasás hosszabb időt vesz igénybe, mintha vizsgálná.

Másrészt azért a betegek 30 - 40 %- a visszatérő, sok közülük bagatell beteg, pár perc foglalkozást igényel, mert a lényeg ezeknél az eseteknél az orvos beteg kapcsolat.

Van 10 % körüli beteg, akik állapota nem befolyásolható, nagyon vizsgálni nem is lehet, egy vérnyomás/ cukor mérés

legfeljebb, ezt az asszisztencia is elvégzi.

Sok betegnél csak a recept írásról van szó. Ezt a számítógép leegyszerűsítette.

Szóval háziorvos, foglalkozás eü. orvos, ambulanciákon szakorvos stb. mind arra panaszkodik, hogy rengeteg a beteg - a visszatérő beteg - és mindenkivel kell pár percet

foglalkozni, a betegség előzményei tanulmányozására nem igen van szükség.

Fekvő beteg osztályokon is nagyon gyakori a visszatérő beteg. Ilyen esetben előveszik a gépről a legutóbbi zárót, és az anamnézist bemásolják, jó esetben kiegészítik egy két mondattal.

Volt prof. barátom erre mondta  azt, hogy nem az "egerek- nek dolgozunk", és ma is egyetértek vele.

Tele most nem látni előre, hogy az EESzT. milyen könnyítést jelent az eü. ellátásban. Az e recept szerintem nem teszi szükségtelenné az orvos- beteg találkozást, hiszen azért a beteg aktuális állapota a gyakorlott orvos számára fontos info. Az e beutaló meg számomra nehezen értelmezhető, de orvos ismerőseim sem tudtak arra nyilatkozni, hogy ez hogyan fog működni, amikor nincs nap, sokszor nincs óra, hogy - életveszély stb.- miatt - ne kellene soronkivül beteget

ellátni.

Ezekre majd a gyakorlat ad választ, kiderül, hogy könnyít e az orvosoknak / asszisztenciának stb.

De az előzmények tanulmányozásán nem igen lehet időt spórolni, társbetegségek esetén pedig a keresztbe gyógy- szerezés réme miatt fokozott volna a veszély.

Az EESzT lényege azonban pont az lenne, hogy az előzmények tüzetes tanulmányozása alapján lehetne látni a betegség kialakulása folyamatát, a társbetegségek felléptét, stb. ezt össze lehetne kötni lakóhellyel, foglalkozással - életkorral, testsúllyal, és még nem is tudom hányféle adattal (férjes- házas) és így együtt már kutatás tárgya is lehetne, akár betegség kezelése, akár megelőzése (szűrése) irányában.