"Ilyen esetben el lehet mondani valakinek, hogy mi a probléma. Ha épp sikerült kifogni egy bunkót, akkor is lesz egy valaki, aki átadja a helyét. Ebben biztos vagyok. De lehet választani a 20 perces szenvedést és az utólagos panaszkodást is."

Egyik: Ha te ezt panaszkodásnak veszed, akkor legyen. De én azért írtam ki ide a tapasztalatomat/tapasztalatunkat, mert úgy gondolom, hogy azért az emberek többsége mégis csak odafigyel a másikra és megpróbál neki segítséget nyújtani, amikor tud.

Másik: Az ajtótól balra ülőktől kb. 1,5-2 méterre voltunk. Azok tisztán láthatták, hogy ez nem lehet szimuláció a fiam részéről, de közülül még sem volt egy sem olyan, akibe lett volna egy kis figyelmesség és átadta volna a helyet. Én már alig bírtam türtőztetni, hogy ne szóljak, de a fiam a fájdalmai ellenére is azt mondta, hogy inkább áll, minthogy könyörögnie kelljen bárkinek is azért, hogy átadja neki a helyet. Erről csak ennyit.

Még egyszer: Én nem panaszkodásként írtam ki a történetemet-történetünket. Remélem, hogy azért sokan, akik elolvassák pl. az ebbe a topicba leírtakat, azok azért elgondolkoznak azon, hogy mindig jó az, amit csinálnak vagy sem!