"Ha várunk végtelen ideig..."

 

A levezetés valószínűleg igaz, és feltételezem, hogy a következtetés is. Nem is akarok vele kapcsolatban ellenvetést.

 

Ám "Kaporszakálufülenagy" a 7235-ben célzott valamiféle maximális rendezettségre, illetve a minimális (=0?) entrópiára. Nos, ha nem előrefelé gondolkodunk - ahogyan a levezetés sugallja - hanem visszafelé az időben (a BigBang is erre alapoz), akkor a zárt rendszer entrópiája mindig egy előző - kisebb entrópiájú - állapotból kerül a későbbi nagyobba. Azaz - mondjuk úgy - időben visszafelé egyre kisebb értékűnek kellene lennie. Kérdés: van-e minimuma? Ha nincs, akkor az entrópia egy olyan mennyiség amely bármely értékénél mindig van kisebb érték, azaz a rendezettség akármilyen nagy is lehet. Ha pedig van minimuma, akkor van-e olyan időpillanat (visszafelé), amikor ezt az értéket felveszi, pontosabban: ebből az értékből indul? Ugyanis ettől a pillanattól létezik idő, de ez előtt már nem.

 

Ha a fenti gondolatmenet helytelen (pl. "zagyvaság"), annak csak az lehet az oka, hogy az entrópia nem egy mérhető, fizikai mennyiség, hanem inkább metafizikai, amiről filozofálhatunk kedvünkre. Mint pl. a virágok szépségéről, amelyek közül egyesek szebbek, mások kevésbé, de mivel fizikailag e szépség nem mérhető, ezért nem tartozik a szépség a tudományos gondolkodás témakörébe...

 

Vagy pedig az előző bekezdés gondolata is hibás. De akkor jó lenne már tudni, hogy hogyan is gondolkodhatunk helyesen, feltéve, hogy betartjuk a tudományos módszer minden aspektusát, és nem szabunk gátat a helyes tudományos gondolkodás semmilyen irányának (ellentétben a középkor efféle szokásaival)."

 

Az idő irányairól.

Az irányt egy nyíllal, vagy egy vektorral jelöljük, amellyel az erőt, annak hatását is jelölni szoktuk. Mivel az időnek múlási, haladási iránya van, így mozgató erőt is feltételezhetünk neki. Az idő ilyenformán, az erőnek negatív és pozitív tartamokként való megnyilvánulásaként is értelmezhető.

A pozitív idő, mindig a kiterjedt tér megnyilvánulásával együtt értendő, vagyis a téridő kvantumok halmazának létezését jeleníti meg. A pozitív idő, egyben pozitív megnyilvánulása az erőnek, ami egy időtartamig létezésben tartja a 3D teret, a téridő kvantumát.

A negatív idő, mindig a tér kvantumainak megnyilvánulatlanságának, hiányának idejét jelenti. Más megfogalmazás szerint, a térnyelőben, mint egy szingularitásban töltött negatív, vagy potenciális erőt és időtartamot jelent.

A pozitív és negatív időtartamokban jelentkező különbözőség, adja a téridő kvantumok halmazának fluktuációját, vagyis azt, hogy nem egyszerre „van”, és nem egyszerre „nincs” a globális téridő, ami ezáltal folytonosnak, végtelennek mutatkozik. A negatív idő, a térhiány, ebben a folytonosságban nem észlelhető emberi léptékek szerint. Kozmikus léptékben, (milliárd fényévek) úgymint a téridő tágulása, gyarapodása, vagy zsugorodása, fogyásaként értelmezhető, a benne lévő észlelhető objektumok távolodása, vagy közeledése alapján. Az „ősrobbanás előtti”, mint a pozitív időt megelőző negatív időtartamot nem lehet észlelni, így értelmezni sem. Amikor ez a negatív időtartam letelt, bekövetkezik a BB, kezdetét veszi a pozitív időtartam, amely kezdetben óriási mennyiségű térkvantum robbanásszerű születését jelenti. Majd az egyes térnyelők aktivizálódása elindítja a negatív időtartamok gyarapodását, vagyis a téridő zsugorodását is. Létrejön egy pozitív és negatív időaszimmetria, vagyis ezeknek egy ingadozása, fluktuációja, ami az idő és tér végtelenségének illúzióját kelti.