Én 53 éves vagyok. 4 fiam és 3 lányom illetve 2 fiú és 1 lány unokám van.

 

A legkisebb fiam 13 éves, a legkisebbik lányom 16 éves, a másik fiam 18 éves.. Budapesten élünk már majdnem 22 éve.

 

A mai reggelen a fentemlített 3 gyermekem, mint általában együtt indultak suliba. Mivel a héten (H-P) éjszakára, vagyis este 22 órára megyek dolgozni, míg feleségem délelőttös, így ahogy azt szoktuk is, ha alkalmunk van rá, akkor hétfőnként reggel bekísérjük a gyereket a suliba, hogy beszéljünk az osztályfőnökeikkel. Mint írtam, ez volt ma is a helyzet.

 

Mivel a koruk ellenére ugyanabba a suliba (ált. iskola és gimnázium) járnak, így csak arra kell figyelemmel lenni, hogy úgy érjünk be, hogy 8 óra előtt mindhárom osztályfőnökkel tudjunk beszélni. Ezért az általában vett (7:10-7:15) indulásnál kb. negyedórával előbb (6:50-7:00) szoktunk indulni. Így volt ez ma is!

 

Tőlünk kb. 5 percre van. A kisebbik fiú ment legelől, míg én pedig leghátul. Egyszer csak Zsiga a lábához kapott. Először azt hittem, hogy csak játszik. Aztán gyorsan kiderült, hogy nem. Először Deni (másik fiam) mondta, hogy látta, hogy az öccse rosszul lépett. Az egész mindegy fél perc alatt lezajlott. Zsiga is ment tovább. Aztán olyan háromnegyed 11 után 1-2 perccel felhívott, hogy annyira fáj a lába, hogy alig bír rálépni, beszélt a tanárnőjével, aki lényegében hazaküldte. Rögtön indultam. Kocsi híján busszal.

 

A sulihoz kb. fél 12-kor érkeztem. Révén, hogy a fiam éppen csak alacsonyabb nálam, viszont súlyban nehezebb és nem vagyok valami súlyemelő bajnok, így ölbekapni nem tudtam. A buszra felszállva, majdnem minden ülőhely foglalt. A délkörüli időponthoz képest korosztály meglepő módon sokkal szélesebb, hisz 10-12 éves kortól a 70-80 éves korig voltak ülő utasok. Az idősektől én sem várnám el, de a fiataloktól igen, hogy átadják a helyüket olyan embernek, aki esetleg náluk jobban "rászorul"!!

 

Erre nem került sor, így a fiam fájós bokával (mint később kiderült részleges-bokaszalag szakadással), szenvedett végig 20 perces buszutat. Én is csak utólag vagyok okos: Ha ezt előre tudom, akkor inkább mentőt hívok a sulihoz! 

Egyébként a kórházhoz hívtam az egyedüli olyan rokont, aki a közelben él és rendelkezik autóval, a nővérem fiát, aki szerencsére éppen ráért és segített nekünk.

 

Szerintem ilyen esetben leginkább a 18 éven aluliak lehetnének figyelmesebbek. Bár azzal is egyetértek, hogy van, ami a neveltetéstől függ. De szerintem attól is függ, hogy az adott fiatal, hogy áll hozzá a dologhoz.