A legnagyobb gáz, ami a legjobban zavar, az a bekövesedett menetrend a könyv végén lévő össznépi leszámolással. Ez valójában már a '80-as évekbeli könyveknél a 2-3-nál már kínos volt, de ott még ezzel-azzal meg volt fűszerezve, érdekes volt az alapsztori, volt karaktere a szereplőknek (akik nem voltak 59-en), és így, a könyv előző részeinek a fényében nem volt rossz annyira ez a befejezési mód. Bár őszintén mindig nézegettem, hogy ugye még nem kezdődik...ugye még mindig nem...uh, de, és 170 oldal volt az 500-ból...

Mostanra ezt sikerült viszonylag rövidebbre venni az egész könyv arányaihoz képest, nincs utána se már újabb 100 oldalnyi tárgyalás, összefoglalva még egyszer, nagyon szájbarágósan az egészet, de az összkép nem lett jobb, mert

1. a könyv megelőző része halál rossz/unalmas

2. a sok szereplő karakter nélküli, és néha tényleg lesír róluk, hogy gáz van velük. Ennek a fényében pedig nem magyarázható már, hogy miért nem csap le a kőkemény, sokat látott Lawrence 20 oldal után rájuk pl. éjszaka a sátrukban, kivallatva, leszerelve őket, rájuk hívva a titkosszolgálatos haverjait, itt épp a kínai ismerőseit.

Régebben még pl. a kolostor imaterme volt a szokásos utolsó helyszín, vagy egy erdei tisztás, és nem is feltétlen volt ilyen "sétáljunk bele a csapdába, mert ennek is el kell jönnie most már" érzés benne. De mostanában már gond nélkül lemegy LLL 1-2 féltett nő társaságában a jégbarlangba a föld alá, ahol utána rendszeresen csak a szerencse miatt nem lövik le 10 alkalommal. De azért a következő könyvben is ugyanúgy tesz mindent, még a végére már unásig ki- és megismert ellenség fegyverét se tárazná ki véletlen se.

Amúgy meg ott volt a lepcsa-sztori a mostaniban. Már majdnem kezdtem örülni, hogy lesz valami érdekes, végül is róluk még nem volt szó, máshol se hallottam semmit felőlük. De nem. Volt valami antipatikus fickó a regényben, és slussz. Kár lenne erőlködni, minek, többen úgyse vesznek a könyvből ettől, a Facebbok-oldal meg még mindig tele van nagy rajongókkal.