aki képes ilyen elemelkedetten élni és cselekedni, de ilyen egyszerűen nem volt a történelemben, ez tény

Elszakadok kissé a haláltáborok világától, hogy demonstráljam egy fantasztikus történettel, miként tud felülemelkedni az ember a borzalmakon, még a legrémesebb körülmények között is. Mivel nemrég hallottam egy csodálatos előadásban Sosztakovics Leningrádi szimfóniáját, amely zenemű keletkezésének történetét ismertem, és mindig csodáltam, ezért nem véletlen a példa idecitálása:

"...megszületett a döntés: elő kell adni a blokád alatt álló városban is. Karl Iljics Eliaszberg, a Leningrádban maradt egyetlen karmester kapta a feladatot, hogy valamiképpen hozzon össze egy zenekart és mutassák be a szimfóniát. 1941/42 tele volt a legnehezebb időszak Leningrádban, nem volt könnyű zenekart verbuválni. Maga Eliaszberg sem volt túl jó bőrben, az éhségtől szédelegve járta a várost, hogy rátaláljon az életben maradt zenészekre. Az első próbán 15-en jelentek meg. Ezután parancsba adták, hogy a harcoló alakulatokból is haza kell hívni a zenészeket. Eliaszberg pedig a kórházakat kezdte sorra végigjárni. Zsaudat Ajdarovot, a dobost például a hullaházból hozta ki, mert véletlenül meglátta, hogy megmozdul a keze. Galina Jersova, a fuvolista elbeszéléséből tudjuk, hogy milyen hihetetlen körülmények között készültek fel a zenészek az előadásra. A nagynehezen összehozott zenekar legtöbb tagja az éhségtől, betegségtől alig tudta tartani a hangszerét, 15 perces próbákat tartottak, csak annyit bírtak ki ülve. Többen a próbák ideje alatt haltak meg, a helyettesítés még problémásabb volt. Felemelték a zenészek fejadagját: kaptak pluszban hat szem lencsét naponta. Eliaszberg annyira legyengült a végére, hogy a halottszállító szánkóval húzták be a próbákra."