Vándor77 Creative Commons License 2017.01.17 0 0 881

Némileg megkésve, de úgy érzem, tartozom első sátras nyaralásunk beszámolójával... A késői bejegyzés miatt sejthető, hogy nem a  várakozásoknak megfelelően alakult... :-( Talán ez miatt is nem készült túl sok kép...
Sok tanulsággal szolgált önmagában is, de nagyon kíváncsi leszek majd tanácsaitokra is. Jó hosszú lesz, mert kicsit naplószerűen írom az eseményeket, előre is bocsánat érte.
Pár hibát elkövettünk szerintem, előkészületben és közben is, a körülmények sem voltak ideálisak, de talán a család sem érett meg idén még erre....

Pár próbaállítás, és némi udvaron való próbatáborozás után augusztus első felében közeledett a pakolás. Már rossz ómen volt, hogy a végső szellőztetéskor óvatlanul magára hagytuk a kutyát az udvaron a matracokkal... Az egyiket cafatokra is tépte, mire eszméltünk... Az első két agyvérzés, majd lecsillapodás után szerencsére sikerült pótolni egy régi szivacsmatrac méretre vágásával...

Családunk, két felnőtt, és 3 kisfiú(2,4 és 6 évesek) cuccát kellett berakodni egy G-Astrába és a CT6-2W-be. Én meg voltam győződve, hogy sima ügy... Tévedtem...
A székek, a plusz asztal, a hűtőtáska, a strandfelszerelés, ágynemű, váltás ágynemű, stb,  nagyon gyorsan töltötték a rendelkezésre álló teret... A személyes csomagok valószerűtlenül nagy kupacban álltak még a nappaliban, miközben a kocsi plafonig, az utánfutó szintén dugig, alig csukhatóra pakolva...
Fejvakargatás után gyors kör a rokonságban tetőboxért... persze nem sikerült szerezni az utolsó napon már....
Maradt a jó öreg NDK-s módszer: az utánfutó tetejére szíjaztunk egy bőröndöt, és a babakocsit..... De mintha ennek a keretnek ez is az eredeti funkciója lett volna... ?
Így indultunk... A kelet és nyugat jól álltak egymásnak.


Ebéd után végső bepakolás, szerelékellenőrzés, majd nyugis, bő 2 órás mellékutas autókázással, értük el a célt, Sárvárt. A Vadkert Major nevű létesítményben terveztük felverni a tábort, ahol két éve egy jól sikerült tavaszi pihenést töltöttünk, igaz akkor szálláson. A kellemes emlékektől vezérelve határoztuk el a visszatérést.
Az utánfutó nagyon szépen jött a kocsi mögött. A mérsékeltebb gyorsuláson kívül csak a fékezéskor működésbe lépő fék kattanása volt az egyetlen jele a vontatmánynak. Semmi egyéb zaj, billegés, vagy rángatás nem volt érzékelhető. Nagyon meg voltam/vagyok elégedve vele.
Délután 4 elmúlt, mire bejelentkezés után a sátorhely kiválasztására került a sor... Nem volt nehéz, egy-két lakóautó kivételével teljesen szabad volt a  hatalmas terület. Már ekkor nem tetszett, hogy a fű nincs lenyírva, bokán felül ért.... De a gyerekek legalább szépen elvadászgattak benne szöcskére, míg mi nekiláttunk kinyitni a sátrat... Tájolás, szintezés, állítás, cövek, kötél, cövek, kötél, cövek kötél.... Másfél óra alatt állt a fősátor, előtető, minden cövek leverve, kötelek kifeszítve....  de még vízálló ponyva nélkül...  
Eddig eljutva olyan éhes volt mindenki, hogy felfüggesztettük a táborverést, és inkább elkezdtük bepakolni a csomagokat és  nekiültünk vacsorázni...
A plusz ponyvát a jó időokán már másnapra halasztottuk, kellett készülődni a lefelkvéshez a kicsikkel...
A csomagok gyors sátorba pakolásának meg is lett az eredménye: mindent percekig keresgéltünk, átpakoltunk, majd a következő szükséges ruha, vagy egyéb dolognál kezdődött elölről...
Végül csak elcsendesedett az aprónép, és jólesően kortyolgattam a söröm a sátor előtt a fogyó világosságban...

Első napi tapasztalatok:
- Az utazás jó volt.
- Az utánfutó beállítása, és a sátor felállítása jól ment, szerintem fél órán belül volt a szintidő. Az idő 3/4-ét eztuán a sátor oldalain körben levő gumigyűrűs feszítők rögzítése tette ki. Fő oka, hogy a gumira csak egy darab kötél volt erősítve, így kézzel kellett a cövekhez kötöznöm őket...
- A gyerekek miatt kellett mindenképpen egy fellépő sámli. Olyat szereztem, amihez egy alá passzoló szerszámosláda van. Ennek egyik rekeszébe a cövekeket, másikba pedig egy alap szerszámosládát(Fogók, csavarhúzók, kalapács, kemping-kalapács). Remekül vizsgázott a megoldás. Legkívülre csomagoltam, így a hátlap kinyitása után ez volt az első, amihez hozzáfértem az utánfutóból, végig egy egységben hordozha volt minden sátorállító kellék. Ez tehát nagyon bevált. Ehhen nagyon hasonló:


Illetve egy sátras kérdésem lenne mindjárt: Amikor abban a fázisban van az állítás, hogy a sátor ki van nyitva az utánfutóból, a tetőrudak be vannak állítva, és rögzítve, sátorponyva le van hajtva. A támasztó lábak vannak már csak hátra. Amikor az elősátor oldalon elkezdem a támasztó lábakat alátenni, és emelni a tetőt a kívánt magasságra, akkor hajlamos a sátor visszabillenni az utánfutóra, fogni kell valakinek, hogy ez ne történjen meg... Más is tapasztalja ezt? A youtube-on található CT6-2W-s videón nem látom ezt a jelenséget, szépen aláteszi először elöl, azt az utánfutó oldalán....
mi a trükk?

Második nap.
Az éjszaka mindenki jól aludt. Mi is, és a gyerekek is. A hely csendes, a friss levegő mindenkit elnyomott.
Reggel aztán próbálunk öltözködni, reggelihez készülődni, majd utána strandolást tervezünk, tehát ahhoz is előkészítjük a kezünkbe kerülő dologkat... Ez az egész persze a csomag-hegyek 10-szeri átkutatásával zajlik, minden kétszer annyi ideig, mint amit türelemmel tudok viselni. Felbosszantottam magam, kiadom rendeletbe: addig nincs strand, amíg nincs rend.  Sikerült is elég jól megszerveznünk magunkat, a fontos dolgok már kéznél vannak, a többi szépen elpakolva.
Késő délelőtt lett, mire kijutottunk a strandra. Egy kissé félreeső, kerítés melletti részen verünk tanyán, de még így is nagy a zaj, és a nyüzsgés, így ebéd után a legkisebb gyerek nem tud aludni. Délután 3 óra körül aztán elkezdett erősödni a szél, és szürkülni az ég Nyugat felől. Pakolás, és irány vissza a kempingbe. Mire visszaértünk a szélerősség már viharosra váltott. Nagy viharnak ígérkezett. Elővettük hát a nagy takaróponyvát, amit tegnap már lusták voltunk felrakni, és többszöri nekifutásra felszenvedtük, és lecövekeltük a szélviharban. Fél óra múlva már szakadt is az eső, ami nem is állt el 12órán keresztül, csak másnap hajnalban...
Így vártuk a vihart.

 



Új tapasztalat:
 - Tekintettel a népes családra, egy összecsukható kempingszekrényt hasznos lenne a ruhák tárolására. Leginkább a gyerekek cuccaihoz kell a könnyű hozzáférés. Felírtam a beszerzési listámra...
 - Sokkal több vállfa kell. A két hálófülke közötti rész egy csomó ruhát el tudott volna nyelni. Hoztunk néhányat, de az otthoni próbatáborozás nem hozta elő a csomagtúltengés problémáját... Pedig az a vízszintes rúdnak ez is lenne a másodlagos funkciója: gardrób...
 - Egy számmal nagyobb ponyva kellene. Amink volt, azt a kaptuk az utánfutóhoz, de éppen csak akkora, mint a tető, de inkább egy kicsit kisebb. Nem volt beázás, de egy kicsi túlnyúlást egészségesebbnek gondolnék. A takaróponyva kötélzetét is át kell szervezni, és közösíteni néhány szomszédos kikötési pontot, mert így rengeteg plusz cövek és zsinór keletkezett a sátor körül. Bár kérdés, hogy kevesebb cövekkel megtartaná-e egy ilyen hosszú viharban...?

Harmadik nap.
Az éjszaka nagy részében tartó vihart szépen állta a sátor, és fölötte a ponyva is. Rossz alvó révén, azért egy hátrányát megtapasztaltam ennek a sátorfajtának.: Mivel a sátor rudazata gyakorlatilag az ágyhoz kapcsolódik, néhány nagyobb széllőkés érezhető rázkódást okozott. Ez rendszeresen felébresztett engem. A többieket mondjuk annyira nem zavarta, úgyhogy ez talán nem is annyira a sátor hibája, hanem csak az én nyomorom...
Reggel ébredéskor éppen nem esett az eső, de mindössze 10fok van, és csurom víz minden odakint. Hamar rájöttünk, mi az első lényeges dolog, amit nem hoztunk: gumicsizma a gyerekeknek. A cipőjük ugyan vízálló valamennyire, de a már említett magas fűvel párosítva azt eredményezte, hogy sípcsontközépig felázott a nadrágjuk, amit a hideg miatt cseréni kellett minden WC-re, vagy bármi okból való kimenés után. A hideg miatt nem is nagyon száradtak meg többet ezek a gatyák...
Nagyjából egész nap a sátorban voltunk, mert újra és újra eleredt az eső, szabadtéri program kizárva. Ebéd az étteremben.
Remekül vizsgázott a sátor praktikuma:
  - a fedél részben levő ágyakon ment a heverészés, mesenézés, olvasás.
  - a másik hálófülkében az asztalon és a padokon lehetett rajzolni, színezni, társasozni.
  - az elősátorba a földön autókkal, és egyebekkel játszani.
  - a konyha is teljesen rendben van. Teljes értékű, jól használható.
Délután feltűnt, hogy a sátor oldalai furcsán, lazán lengedeznek. Megviszgálva a dolgot láttam, hogy az összes alsó  lekötés teljesen laza.... Úgy tűnt, mintha megnyúlott volna a ponyva. Nincs mese, meg kell csinálni, mielőtt újból nagyobb szél támadna, nehogy gond legyen. Az eső persze szakad. Egy bő arasszal kijjebb kell tennem az összes cöveket, és már másodszor szivat meg, hogy egyesével kell csomóznom, mert nincs állítható feszítőlemez a kötélen. Háromnegyed óra meló, és rommá is áztam a hideg esőben...

Bármilyen jó is a sátor, kezd kicsi lenni a hely a srácoknak ennyi bent tartózkodás után...

Esős életkép:

 


Tapasztalat:
 - Az elősátor szőnyeg valami istenkirály dolog. Ilyen rossz idő esetén különösen jó érzés volt.
 - A kék összecsukható asztalunk is jó választásnak bizonyult. Kinyitott ülőkékkel is jó, illetve azokat behajtva remek játszóasztal. Teljesen összecsukva pedig alig foglal helyet. Ha végre nem kell majd babakocsival bajlódni, szerintem a strandra is elcipelem. Kényelmesebb, és jobb azon akár enni,  mint a büfék környékén levő padokon nyomorgni, de játékhoz is egy tiszta felület.

  - A sarokban látható hálós kosárból is kell még pár legközelebb :-)
  - A víztárolásra rendszeresített 5 literes kis kanna kicsi. 5 embernek inni, kezet mosni, ezt-azt megmosni másfél-két óránként menni kellett tölteni.
  - Ha így beszorulunk a sátorba egy kis plusz munkafelület jó lenne a konyhához. Már terveztem is valami egyszerűt.

Kérdés:
  - Hol és hogyan szárítjátok a törölközőket, amikor rossz időben kint nem lehet? 5db törölközőnek nem igazán találtunk olyan helyet, ahol nincs útban...
  - Ezt a ponyva nyúlást más is tapasztalta már? Az eső miatt volt vajon, vagy a kifeszítés miatt száraz időben is megtörténik?
  - Az utánfutón a pad-asztal sátorfal felőli oldalán azt tapasztaltam, hogy a pad háttámlája már -már előrefelé dől, elég kényelmetlenül. Eddig nem tűnt fel. A fő tartókötelekkel viszon nem tudtam visszahúzatni, csak a ponyva nyúlott, mivel ott egy külső fülhöz csatlakoznak a kötelek. Olyan, mintha az előtető elhúzná, megdöntené az egész vázat. Más is tapasztalt ilyet?
Itthon ezt orvosoltam, hogy a kötélfül alatt átfűztem egy darab kötelet befelé, amit hozzá tudok kötni a vázhoz, így a fő tartókötelek már a vázat is tartják, és szépen egyenesbe áll a sátor.....


Negyedik nap.
Odakint mindössze 7 fok van reggel. A nyomorult kis termoelektromos hűtőtáskának jeges a belseje...  :-O Az eső még mindig esik. Teszkózással múlatjuk az időt. Délután kicsit kitisztul végre, de még mindig 12 fok, és erős szél. A betonozott sportpályán futkosunk egy jót, és a hiperből hozott zöldségekből jól megetetjük az "állatsimogató" lakóit. Este ismét eső. A sátorban egyre több a veszekedés a gyerekek között. Unják a bezártságot, és a náluk levő "kevés" játékot.

 


Tapasztalat:
  - Az autóban a csomagtér világítást ki kell iktatni kempingezéshez. A tesco-ba induláskor épp' hogy egyet-kettőt tudott fordulni az önindító az elmúlt három nap sűrű nyitogatásai úgy lemerítették az akkut.
  - Az uticélt úgy kell kiválasztani, hogy több fedett pályás program legyen lehetséges a gyerekekkel, ha megint rossz időt fognánk ki.

Ötödik nap.
Hajnalban elállt az eső, de az időjárásjelentés még mindig mond csapadékot. Elég volt. Pakoljunk.
Kényelmesen megreggeliztünk, és elkezdtük az összepakolást. Valahogy sokkal nehezebben passzolt vissza minden oda, ahol idefelé utazott. Nagyon soká tart a csomagolás.
Végre üres a sátor, táborbontás. Minden jól megy, amíg be nem kell csukni az utánfutót. Kb 30 centis rés, nem akar záródni a fedél... Kinyit, rendezget, becsuk... aztán mégegyszer...  aztán mégegyszer. Végre be tudjuk csukni. Ráakasztjuk a vonóhorogra, és indulásra kész minden. Még egy ebédet , és egy állatetetést beiktatunk búcsúzóul.
Ennyi volt az első kempingezés.
Csapadék persze már nem volt, legalábbis otthon. Másnap pedig visszatért a nyár is. Mindegy, nem bántam meg a hazajövetelt. Elfáradtunk. Ennyi ideig ilyen kis helyen összezárva három energikus kisfiúval elég strapás. Egyre több volt közöttük a vita, és kisebb összecsapás minden apróság miatt a bezártságtól a vége felé. Az állandó fegyelmezés nem volt jó sem nekik, sem a mi türelmünknek.

Végső tanulság:
  - Amíg a legkisebb gyerek nem erősödik annyit, hogy kibírja alvás nélkül a napot, szerintem jegeljük ezt a kempingezés-témát. Nem nagyon tudott pihenni napközben a sátorban. Eleve egy idegen környezet, rengeteg külső zajjal, ráadásul mi is ott mozgolódtunk körülötte, a rossz idő miatt. Nap végére már nehezen tartotta így magát a srác... Meglátjuk mi lesz idén nyárra. A bepisilések is megszűnhetnének, rengeteg helyünk felszabadulna a tartalék ágyneműk nélkül.
  - Egy saját tetőbox azért még kéne... :-)
 
Kérdés:
  - Ennek a fedélbecsukásnak mi a trükkje? Mire kell figyelni? Ha bent vannak a matracok, legtöbbször így járunk, hogy alig tudjuk becsukni többszöri rendezgetés után is.... Matracok nélkül simán záródik...

Otthon kinyitottuk a sátrat, hogy megszárítsuk rendesen, és kipakoljunk a tárolókból, amit kell.
Első dolgom volt, hogy az alsó kötelekre felszereltem a zsinórfeszítő lemezkéket, illetve a sátor dőlésének állításához befűztem a kis darab köteleket, amit már említettem... A többi fejlesztés majd lassanként.
Sokat tanultunk, legközelebb jobban sikerül. Talán még a gyerekek is kicsit kicsik voltak ez alkalommal, de majd belenőnek. A nagyobbak azóta is emlegetik a sátrazást, jó emlékként élték meg a jelek szerint. A nagy már kérdezgeti, hova megyünk a sátrassal legközelebb...?  :-)

 

Tehát folyt. köv... :-)