Rokkantos!
Minden addig érvényes, ameddig egy újabb jogszabály felül nem írja, meg nem változtatja. Különféle elképzelések léteznek ezzel kapcsolatban. Az egyik:
"Nyugdíjba vonulási szabályok Magyarországon – nyertesek és vesztesek” címmel fontos tanulmány jelent meg a Közgazdasági Szemle tavaly decemberi számában. A cikk a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése mellett érvel, amelynek kapcsán a megfelelő bónusz–málusz-rendszer révén a nyugdíj összegét növeli, ha nő a szolgálati idő és a nyugdíjba vonulási életkor, illetve csökkenti, ha e két tényező alacsonyabb. A javaslat következménye, hogy a nők kedvezményes nyugdíját a mai formájában meg kellene szüntetni.
Az utóbbi időben három nagy horderejű javaslat is vitát generált:
1.a nyugdíjjogosultságok gyermekszámhoz kötése,
2.a nők mintájára a férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetése,
3.valamint az említett rugalmas rendszerre történő átállás szorgalmazás
Az okok nyilvánvalók: a demográfiai, kivándorlási és foglalkoztatási folyamatok eredőjeként a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága súlyos válságba kerülhet.
A nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy előbb vagy utóbb kényszerül-e a törvényhozó a beavatkozásra, s amikor rákényszerül, milyen mérvű és irányú változtatásra lesz hajlandó. Az MNB elemzése szerint a rendszer nagyjából húsz évig finanszírozható súlyosabb gondok nélkül, ez a tanulmány azonban még nem vehette figyelembe a hatéves bérmegállapodás nyugdíjbevételeket érintő hatásait, és nem foglalkozott a külföldön dolgozó félmillió magyar hazai nyugdíjjárulékának kiesésével sem.
A változtatásra irányuló erős nyomást jelzi a férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetésére vonatkozó igény. A férfiak súlyos sérelmeket szenvedtek az egészségügyi (2011) és a szociális (2015) ellátórendszereket felforgató átalakítások következtében. Megszűnt a rokkantsági nyugdíj jogintézménye, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai saját jogú nyugdíj helyett egészségbiztosítási pénzbeli ellátássá alakultak.
Ennek következtében kevesebb lett az új ellátásra jogosult, az ellátások összege átlagosan egyharmaddal esett, a korhatárnál fiatalabbak száma pedig az elmúlt négy évben kevesebb mint a felére, 378 ezer főre zuhant (a korábbi 807 ezer rokkantsági nyugdíjasból sokan öregségi nyugdíjassá váltak). Ennek a legfőbb kárvallottjai a férfiak, mert a rokkantsági nyugdíjasok körében ők alkották a többséget.
Őket ráadásul fokozottan szeretnék visszaterelni a munka világába – ma ez a rehabilitáció elsődleges célja –, aminek többségükben képtelenek megfelelni, így rövid időn belül kiesnek még ebből az elszegényített ellátási körből is, és még mindig sok évük van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig. Számukra megváltás lenne, ha korhatár előtti nyugdíjat igényelhetnének. Ennek a nyugdíjnak a megszüntetése az összes férfit hátrányosan érintette. Különösen fájdalmas volt ez azoknak, akik az egészségre ártalmas munkakörökben dolgoztak, mert 2015 óta semmilyen módon nem kompenzálják a rendkívüli munkakörülményeket. (A nőknek sem, de ők élhetnek a kedvezményes nyugdíj lehetőségével.)
Vagyis az a férfi, aki kiesik a munkaerőpiacról, a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátási körből, az aktív korúak ellátási köréből és a települési támogatási körből, az reményvesztetten bolyong a nyugdíjkorhatára betöltéséig a senki földjén. Számukra is új reményt adhatna a rugalmas nyugdíjba vonulási lehetőség visszavezetése, még komoly máluszok mellett is. Azok a nők is örülhetnének, akik kiesnek a kedvezményes nyugdíjra jogosultak köréből, sokszor alig egy-két évnyi jogosultságiidő-hiány miatt.
Akik nem örülnének egy ilyen változtatásnak, azok a kedvezményes nyugdíjra jogosultságot szerzett hölgyek. Ők málusz nélkül a teljes öregségi nyugdíjukat kapják most, míg egy rugalmas rendszer esetén mindenki, aki a teljes nyugdíjra jogosító korhatára betöltése előtt igényelné a nyugdíját, csak levonásokkal tehetné ezt meg.
A döntést meghozóknak így azt kell majd mérlegelniük, hogy megéri-e politikai szempontból 200 ezernél is kevesebb (a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő vagy a közeljövőben arra jogosultságot szerző) nyertes érdekeit képviselni, vagy a közel egymillió vesztesnek (a 60 felé közelítő férfiaknak és a kedvezményes nyugdíjra nem jogosult nőknek) kell kedvezni. Ideje lenne valódi társadalmi vitát lefolytatni a nyugdíjrendszer jövőjéről, nehogy a törvényhozó valami csorba szablyával kaszaboljon bele a milliók ellátásáról gondoskodni hivatott, nagy újraelosztó-rendszerek bonyolult szövetébe."
