"Már bocsáss meg, de az azovi tengeri flottilla csíkos majkát viselő matrózait kellett volna oda diszlokákni?"

A szovjet tábornokok memoárjai nótóriusan propagandisztikus célból íródtak, de néha akaratlanul elgágintják magukat. I.H. Bagramjan, aki 1940 szeptemberétől néhány hónapig a magyar határral szemben felvonult 12. hadsereg hadműveleti főnöke volt, és aki „Modern offenzív hadművelet vezetése“ c. tanulmányával hívta fel magára Zsukov figyelmét, emlékiratában leírja, hogy a finn háború után a Szu megkezdte haderői átcsoportosítását a kievi, dél-nyugati körzetbe. A tervezések során nem vetették el egy Kárpátokon Magyarország felé történő átkelés, átkarolás gondolatát.

Bagramjan emlékirata szerint 1940. novemberében egy törzstiszti csoport különböző fegyvernemi alakulatokkal együtt gyakorlatot tartott az 1939-ben létrejött magyar-szovjet határon. „ Az Uzsoki-hágó, melyen keresztül a Szambor-Munkács közötti út vezet, egy viszonylag alacsony magaslaton, 889 m-rel a tenger szintje felett van....Este felért a hágóra a kisérleti mentoszlop. . . A menetoszlop igen lassan haladt. Világos volt, hogy a nehéz, nem mozgékony, a hegyi harcra felkészítetlen lövészhadosztályokat e térségben feltétlenul a lehető leggyorsabban át kell alakítani könnyű fegyverzetű hegyivadász-magasabbegységekké.”

Itt a válasz a kérdésre, miért hegyivadász hadosztályok kellenek a hágókon való átkelésre.