. Csak szeressenek, akármerre vagy. Négyzet formájú kertek rejtélyes ágbogán, harkálykopogásos erdők napvillogása közt, Bach-zenében, ha egy másodpercre kihagy a cembalo pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen messze van, szünetjelnek képzellek el, kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek. Olyan áttekinthetetlen körülöttünk a rengeteg, oly sok benne a dísz, a hang, a felesleges gőzölgés, a figyelem szétszóratása hasztalanra. Amíg érezlek, bennem csend van. De hagyjanak romokban engem: nem több, mint látvány. Csak fölüled ne távozzék s ne múljék el az az árnyékos nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen, napjaim ellenében áthatolható, valódi fény vigyázza mozdulataidat, s ne fényképezhető és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden ösvény ismerjen rád, és nyomodban nyugodjék meg a por, az átforrósult kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt ágáló, hatalomvágy verte részegek. Zuhantában torpanjon meg a sérült meteor. És váljék újra műhely a világból. Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed. Csak szeressenek, akármerre vagy.
.
/Gergely Ágnes, 1989;
A barbárság éveiből című kötetéből/
.
.
.
.
A példának beemelt felvétel (BWV 951, 1712-ből) alapja
Tomaso Albinoni op. 1-es - két hegedűre és basso continuóra írt -
1694 előtti 12 triószonátájának 4-tételes 8. darabjából a II. tétel.
