Ulrich,

 

Nem tudom mennyit foglalkoztál ökölvívással, de a profi boxolóknál elég gyakori, hogy a pontos ütés után sem történik semmi kb.

Érdemes megnézni egy strapabíróbb profi boxoló áll, homlok és arccsontjait, illetve a fején lévő,

amúgy kb "rágásra meg mosolygásra" használt izmok eltérő fejlettségét.

És akkor ilyen Valujev jellegű fickókról meg a shaolinokról már ne is beszéljünk.

Arról nem beszélve, hogy ha látja/érzi az ütést, és vele együtt gördül, romlik a pontosság és a hatékonyság.

Tysonnak van egy elég tutorialja arról, hogy kell kiütni az embereket, az kb arról szól, hogy úgy üss, hogy ne érzékeljék, hogy jön, csak mikor már késő.

Illetve erre épül a klasszikus "sucker punch" hatékonysága is.

 

Majdnem mindenre lehet bizonyos mértékben edzeni.

Igen, ARRA is :)
https://www.youtube.com/watch?v=N1gMWpUuQ7c

A vívómestereknek amúgy mekkora része dolgozott katonaként/katonai "beszállítóként" (lásd pl Angelo),

és foglalkozott elsősorban közkatonák kiképzésével (vagy kiképzési anyag írásával)?

 

Mert szerintem az itthoniak közül a huszadik század közepéig nem volt túl sok civil, aki így hirtelen eszembe jutna.

 

Nyilván aki katonai kontextusban "nőtt fel", az nem nagyon alkalmazott mást a civilekre sem (legalábbis az általam ismert

katonák nem nagyon variálnak finomabb módszerekkel, mikor civileknek vagy tiszteknek kell edzést tartani).

 

És mennyire volt fontos a vívástudás a védőfelszerelések elterjedésétől, 1750 környékén, vagy utána, a csatatéren/utcán? Pláne 1v1-ben?

Alakzatot tartani, és nem megfutamodni fontosabb volt. Legalábbis a cutlass és gyalogsági forrásokból nekem ez jön le.

 

Az út széli "megmesserezés" alatt nem szigorúan messert kell érteni, hanem úgy általában a tré közbiztonságot,

ami miatt a civil rákényszerült, hogy katzbalgert, messert, később rapírt, szablyát, smallswordöt hordjon az oldalán,

vagy neadjisten egy borzasztónagy Montante-vel ellátott testőrt, ha hosszabb utazásra szánta el magát (és sokszor még a városban sem volt hasztalan).