Ulrich,

1) Első körben nézzük, mit mondd Meyer:

 

"...namely that you not only should undertake no cut or strike thoughtlessly, but also that after you have pulled up and gathered yourself for this strike, and at that moment shall send the strike forth, you shall linger in that furthermost point for just a bit, almost only for the blink of an eye, to reconsider whether it is worth completing your intended strike..."

 

"...therefore now comes the third element, which is called the Craft, which is the art that teaches you, when you realize that your cuts are futile or useless in one place, how you may quickly pull that cut back before it hits, or allow it to go past without hitting, and send it to another opening."

 

Tehát a vágás teljes kivitelezése előtt ad lehetőséget változtatásra, vagy a vágás megállítására, így nem szaladunk bele egy riposztba pl.

Az ehhez szükséges skillset 100%-os átfedésben van azzal, mikor a cél előtt megállítod, vagy lapra fordítod a kardot, hogy ne üsd agyon a másikat,

tehát a védőfelszerelés nélküli, kontrollal történő vívás gyakorlása kiválóan elősegíti, hogy megfontolt mozdulatokkal dolgozzunk a vívásban,

110%-os sebességgel pörgetett drillek helyett.

2) Nézzük meg, mi történik egy boxolóval, thai boxossal, MMAssal, shaolin szerzetessel:

 

Addig csapkodják, amíg ellenálló lesz az ütésekkel szemben, egyrészt passzív módon (megerősödnek a csontok-izmok),

másrészt aktív módon (megtanul megfelelően ráfordulni/lefordulni testből-nyakból, illetve rá van kényszerülve az elhajlásokra, bal kéz használatára, stb)

De ha korhű kontextusban maradunk, sokkal hasznosabb külön trenírozni magunkat pl szemkiszúrás ellen azzal,

hogy nincs rajtunk maszk (mivel a csatában a sisakunkon sem feltétlen lesz arclemez, és a szemréseken is be szokott jönni ez-az),

mint hozzászokni a maszk biztonságához, aztán belenézni az első szemünk felé száguldó szikrába, fémdarabba, szegecsbe, kopjatörmelékbe.
Jobb ha szokod, hogy jönnek ilyesmik az arcod irányába, és megtanulod helyesen releagálni.

Persze egy vívómester aki csillió tanítványnak ad iskolát, és elsősorban a tanítványokat edzni, nem pedig magát, jobb ha vigyáz magára
(nem meglepő módon a modern mesterfelszerelés is sokkal párnázottabb, mint a tanítványoké)

3) A védőfelszerelés limitálja a mozgást és a látást, ergo máshogy fogunk mozogni, mint ahogy majd élesben kéne.

===

Ettől függetlenül van haszna a "nemmeghalós" stílusú vívásnál is fejleszteni a harci szellemet,

illetve kezdőbb vívóknál a megfelelő elmozgások gyakorlását sem fémkarddal célszerű kezdeni,

érthető okokból.

Nálunk edzésen is szokott probléma lenni, hogy nem merik megütni a másikat az újoncok,

vagy túlzottan félnek a feléjük jövő kardtól ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzanak.

 

Mi erre a költséghatékonyság érdekében pl plüsis-agyonverős vívást alkalmazunk, illetve jó lehet még a birkózás, box is a célra.

Régebben, a relatíve modern védőfelszerelések elterjedése előtt erre szolgált a dussack,
a birkózás (ami amúgy nagyon jól fejleszti a kötésből való munkát és az erőnlétet, állóképességet is),
illetve a Buhurt/Turnei (ami kiválóan megoldja a 3-as pontban vázolt problémát, mivel abban edzenek, ami élesben is rajtuk lesz majd)

Illetve nyilván a szem-fogak-orr, illetve az ujjak-térd-könyök és a nemesebb szerveink valamilyen szintű védelme nem feltétlen hasztalan modern kontextusban. 

Mi, mivel szoktunk fellépni sisak nélkül, inkább megtanuljuk védeni a szemünket
(Rapírral, az arcbaszúrkodós technikák gyakorlásánál azért mi is veszünk fel maszkot, pláne kezdő szinten),
de a többi protektor fent van, mert nem látszik korhű ruha alatt, és nem rontja a vívásképet sem.

Kesztyűből egy egyszerű bőrkesztyűt használok. 

A pajzsos, "pucér" kezemen az ujjaimat több vágásnyom is díszíti (az elvesztett pajzs vs a sorjás kard, ugye), de soha nem tört el egy sem.

Irónikus módon az egyetlen alkalommal, mikor törtek ujjaim harc közben, edzett acél páncélkesztyű volt rajtam :)

Remélem kellően objektívnek, és érvekben gazdagnak találtad az indoklásomat.