Simplex,

Egyszerűen nem volt érthető a vita tárgya.

Nem az volt a kérdés, hogy úgy általában hallottál-e a menzúrról, hanem az, hogy tudod-e miben volt más a menzúrra való felkészülés, meg a tényleges menzúr.

"Egy halálig tartó párbaj, istenítélet, vagy egy átlagos útszéli "megmesserezés" túléléséhez nem feltétlen ez a jó taktika."

Azt nem tudom, hogy Európában pontosan mikor ért véget az a korszak, amikor az emberek messerrel védtek meg magukat. Az istenítéletekkel kapcsolatban már sokkal jobb a helyzet, mert Magyarországon Mátyás király szüntette meg ezt a fajta bírói gyakorlatot. Nyugat-Európában pár évtizeddel korábban történt meg a dolog, a normális bíróságok megjelenésével. (Konkrétan a perdöntő bajvívásokra gondolok, mert az istenítéletnek több fajtája is volt.)

Szóval 1450-1486 (a bajvívás betiltása) és 1750-1780 (a fejvéd megjelenése) között elég sok idő telt el. Nem igazán látom, hogy miként lehetne kapcsoltba hozni a két dolgot.

Különválasztanám a közkatonák vívásoktatását és a tisztek, vívómesterek által képviselt szintet.
Soha nem olvastam olyat, hogy jó-jó, ez a védőfelszerelés csak vérszomjas közkatonáknak, meg az izgága civileknek kell, bezzeg mi szakemberek - vívómesterek stb. - jól el leszük fejvéd nélkül is. Egyszerűen mindenki használta. Viszonylag nehéz pontosan megállapítani, hogy mikortól vált széles körben elterjedté, de ha tippelnem kellene, akkor a XIX. sz. 30-40-es éveire voksolnék.

Mellékszál:

Ökölvívásnál nem lehet "feledzeni" a fejet (se a májad). Ha egy pontos, nem túl erős ütés eltalálja a kiütési pontot, akkor lámpaoltás vagy magzatpóz. Egy komolyabb KO után az agy "emlékszik", könnyebben kiüthetővé válik az ember. Az általad leírt többi dolog egyértelműen hasznos.