As the scent of a violet withered up, Which grew by the brink of a silver lake, When the hot noon has drained its dewy cup, And mist there was none its thirst to slake-- And the violet lay dead while the odour flew On the wings of the wind o'er the waters blue-- .
As one who drinks from a charmed cup Of foaming, and sparkling, and murmuring wine Whom, a mighty Enchantress filling up, Invites to love with her kiss divine . . .
.
/Percy Bysshe Shelley (1792-1822);
in the posthumous poems, 1824/
.
.
.
A dőlt betűs szakaszok Zene címmel is ismertek: 1960-ban Michael Tippett zenésítette meg, és ennek egy olasz szövegű változatát megtaláltam:
.
.
.
.
A zenéről
.
Epedek isteni zene után, holt virág szívem a szomjúságtól: ömölj bűvös bor, tárd ki reám hangjaid árját színezüst zápor, míg a lágy eső ébreszteni jő, lihegek, mint elaszott mező. . Édes zene szelleme, hadd igyalak, hajt, szüntelen űz a szomjam. Enged a kígyó, mi szívemre tapadt s megfojtaná titokban. Oltó muzsikád hallatja szavát elmémig a szívemen át. . Ha szagát elveszti a kék ibolya, elhervad ezüst tó partjainál, kelyhét kirabolja a nap sugara harmat köde sem lepi már, - elhull a virág, szaga száll csak a szél szárnyán míg a kékszínű vízre alél.
. Úgy mintha kupából ízleled szikrázva pezsgő bor bájitalát, s a varázslónő, aki tölt neked, szerelemre hív, isteni csókot ád.. . /Fodor András fordítása /
