Európa nagy részén akkoriban nem volt vallásszabadság, hanem volt egy államvallás, amihez a többségnek tartoznia kellett.

Aki meg nem az államvalláshoz tartozott, az sok szempontból hátrányos helyzetben volt.

 

A Habsburg-monarchia országai közül az osztrák örökös tartományokban IV. Károly (magyar királyként III. Károly) és Mária Terézia tisztán katolikus lakosságot szerettek volna látni.

A Magyar Királyságban a protestáns felekezetek közül a reformátusokat és az evangélikusokat megtűrték, de 1781 előtt gyakorlatilag másodrendű állampolgárok voltak, a vallásgyakorlásukat több szempontból korlátozták.

 

 

A másik kérdésedre nem tudom a pontos választ, én sem értem egészen, hogy egész faluközösségek hogyan lehettek titokban evangélikusok.

 

Hozzáteszem azért, hogy a korabeli osztrák településhálózat, főként a magas hegyvidékeken kissé más volt, mint a magyar, rendkívül elzárt hegyi falvak is voltak, amelyekhez szétszórt hegyi tanyák hálózata tartozott.

 

Ezek a közösségek eléggé a saját életüket tudták élni, ha az állam és az államegyház felé teljesítették a kötelező szolgáltatásokat, akkor nem igazán szóltak bele az életükbe.

 

Ez változott meg gyökeresen IV. Károly és Mária Terézia alatt, akik elhatározták, hogy felgöngyölítik és felszámolják a titkos protestantizmus egész hálózatát.

Ebben a törekvésben az osztrák állami hatóságok és a katolikus egyház egymást támogatva szorosan együttműködött, többek között még besúgók és titkos megbízottak hálózatát is működtették ebből a célból.

A fenyegetés és a megfélemlítés volt az első eszköz, de nem riadtak vissza a fizikai fenyítéstől sem. Akik lebuktak, azokat kényszerítették arra, hogy rekatolizáljanak.

Akik erre nem voltak hajlandóak, azok kitelepítésre kerültek.

 

Érdekes, hogy mindennek ellenére egyes falvakban egészen 1781-ig evangélikus többség maradt fenn.