Nézd, igazad lehet. Sokszor gondolkodom, hogy mi a bűnöm. Férfiként 95 százalékban én főzök, én sütök. A porszívózás, felmosás, WC takarítás kombó 90 százalékban az enyém. Az udvar ( fűnyírás, gereblye, gazolás, söprögetés, kapálás, locsolás, metszés...)100 százalékban az enyém. A garázs is. A bevásárlást 80 százalékban én oldom meg munkából hazafelé. De ritkábban mosogatok is, port törlök, ilyesmi. Felfogásom szerint igazán elvárhatom a páromtól, hogy még a két gyerek mellett is, megcsinálja a többit. Vagyis ha szétpakolnak, tegye a helyére. De mindig talál valamit, ami az enyém és az én cuccom, akkor megkapom, hogy na ő ezért nem pakol, mert én sem. Még a gyerekekbe is besegítek természetesen ( fürdetés, vacsi, altatás ). Többet én nem tudok beletenni a kapcsolatba. Úgy veszem észre, hogy nem ismeri be a hibáit. Ha találok egyet, akkor az is azért az ő hibája, mert én elvontam pl a figyelmét, tehát az is rajtam múlt. Egyedül a mosást csinálja normálisan, abban nincs is vitánk. Viszont a saját ruháimat én vasalom, mert úgy látom neki ez nyűg. Ok, vannak nekem is hibáim, pl a kocsi belseje sokszor gáz, nem is mosatom le gyakran. Ott tudom hagyni a gatyám az ágy mellett és szeretek ledőlni napközben is egy kicsit. Ha felhúz, akkor csúnyán beszélek. És kiakadok minden olyan kiadására, ami nekem fizikai fájdalom ( pl otthoni hajfestés 12 ezer forintos festékkel, mert az ő hajára nem jó egy átlagos 1000-2000 forintos festék, mert ő igényes ). Vagy mikor azzal jön, hogy két gyerek mellett nem tud semmit csinálni, ezért vegyünk fel bébiszittert és takarítót, mert MINDEN családnak van, csak én vagyok olyan f@szarági, hogy nem adok erre pénzt. Ezzel már annyira felcsesz, hogy mindig azt mondom, hogy ok, de mindkettő 20 éves bombázó lesz és én választom ki. Na jól van, nem mesélek tovább. Bocsi :-)