A múlt évről lemaradt beszámoló:

KDP Felsőkincses-Várpalota

 

A legutóbbi alkalommal Kincsesbánya felettig jutottam a piroson, így innen indultam tovább 27-én kora délelőtt. Iszkaszentgyörgyig jó jelzettséggel, változatos út vezet, elhagyott hétvégi telkek, fenyvesek között. A faluban a postán kértem bélyegzést, rápillantottam a kastélyra, majd útnak indultam a Kőasztal felé, ami egy nagyon kis kellemes piknikező helynek tűnt - bár a zúgó szélben ez az idill kicsit elmaradt. Az asztaltól pár száz méterre kilátó áll: mivel magas fenyők veszik körül, a kilátás igen gyér - csak a döntéshozók tudják, miért pont oda került. A jelzések innentől kezdve elkezdtek elmaradozni: az igazolófüzet térképe viszont jól vizsgázott, többnyire pontos segítséget nyújtott. A Leányvágó előtt vétettem csak el egy elágazást, de könnyen visszataláltam. Csór után lett ismét jobb a jelzettség. A "horgok" izgalmasak voltak: egyfelől be és kijutni onnan, másfelől a látvány is - bármennyire is hasonló elven képződtek, mintha mindegyik egy-egy külön világ lett volna.

 

Egy óra felé járt már az idő, mire felértem a Baglyasra. Jártam már itt, egyik Pannónia Fesztivál közben lazítottunk egy túrázással, csak akkor május végi hőség volt. Erre a hegyre szinte nincs ideális túraidő: annyira kopár, kitett, hogy hidegben-melegben egyaránt teljesítmény felkeresni. Megtaláltam a bélyegzőt - "veszprém megyei" típusú, és a szélviharban megküszködtem a pecsételéssel. Utána egy kis mélyedésbe kucorodtam be, nézelődtem pár percet, de a napsütés csak kicsit javított a hőérzetemen, úgyhogy továbbindultam. Ez után jött a Hideg-völgy feletti domb, ahol megállapítottam hogy elfogyott az út. Nem hosszú részt fejtettek le, a meredek domboldalon leereszkedtem, és a bányatelep sarkánál újra megtaláltam a jelzést (itt fordul ÉNy irányba). Nem tudom, mennyit akarnak még a "hegyből" elbontani, ennek megfelelően ki kéne találni az alkalmas új útvonalat. Lehet ösvényt nyitni, a tető nyugati oldalán, de nyilván csak akkor van értelme, ha ez hosszú távra is jó megoldás. Inotán gyorsan áthaladtam, mögötte van egy pici horgásztó, 2-3 tanya (korábban írtátok hogy kutyás volt, most valamennyien kerítésen belül voltak). Kezdtem már fáradni, mikor rátértem a távvezetékek kijelölte "turista-sztrádára", mely egészen Várpalota széléig vezetett. A városon belül érdekes az útvonal, sok (és nem feltétlenül a legszebb) arcát is megmutatja a helynek. Három után érkeztem a központba, és mivel éppen indulóban volt egy közvetlen busz aznapi úticélom felé, itt is a postán kértem egy gyors bélyegzést, a kulturális jellegű turistáskodást a következő alkalomra hagytam.

 

 Elbányászva 1.

Elbányászva 2.

A Száraz-horog felett.

Ipari hangulatban.

A Kőasztal.