A második  amiről megosztanám a tapasztalatomat egy gyalukés élezősablon. 2016 utolsó napján sikerült még lejutnom pár órára a műhelybe. Még valamikor nyáron Pacman segítségével félig elkészült a gyaluké élező sablonom, illetve a főbb vágásokat az Ő pontos körfűrészén megejtettük a donor fadarabon, mely gőzölt bükk volt.

Ezt a sablont próbáltam befejezni. Mivel középen elég kevés anyag maradt, félő hogy a gyalukés beszorításakor lereped a helyéről, így 4×40-es csavaroknak előfúrtam és becsavartam a helyükre, így remélhetőleg nem kell már tartani a középső rész leszakadásától.

A kések rögzítéséhez 6mm-es hernyőcsavarokat használtam késenként 6db-ot. A csavarok helyeit a késen található furatok közé pozícionáltam. Mivel az élezősablon 40cm hosszú, hátha majd egyszer 40-es gyalukéseket is fogok de a jelenleg használt kés csak 30cm hosszú, így a két szélső csavar eredetileg a 40-es késekhez lenne csak használva, nem így alakult, de erről késöbb.

A késeket berögzítve a vályatba egy vonalzóval ellenőriztem, hogy a szög megfelelő e, nem mintha utólag változtatni tudnék rajta :)

Az élezéshez csiszolópapírt terveztem használni, még valamikor a tavasszal beszereztem egy 50×20cm-es 10mm vastag üveglapot és vizes csiszolópapírokat 120tól 2500-as finomságig.

Az első tesztnél a 180-as papírt használtam a már teljesen kopott gyalukésen, amit már nem lehet éleztetni, mert már a legutolsó élezéskor is mér éppen hogy kiért az asztal síkjáig az éle. 

A kések rögzítésekor a csavarok meghúzására oda kell figyelni, mert ha kicsit jobban meghúzok egy csavart, akkor nem lesz teljesen sík és így a megkezelt kés éle sem lesz teljesen egyenes. Ebbőlkifolyólag a két szélső csavarnak új furatokat készítettem, mert akárhogy próbáltam a kést normálisan, egyenletesen meghúzott csavarokkal rögzíteni, a két szélén a csavarok nélkül el volt deformálódva. 

Az első tapasztalatok vegyesek. Jobb lenne ha a csavarok és a gyalukés közé tudnék tenni valamilyen terhelést elosztó fém lapot, hogy kevésbé legyen hatással a csavarok feszítő erejének mértéke a kés deformálódására. A 180-as vizes papír még kevésnek bizonyult a jelentősen kopott kés rendbe tételére, aminek a széle és a közepe között jelentős, legalább fél mm-es különbség volt tapasztalható, így a 120-as papírra váltottam, amivel még mindig legalább másfél óra volt a jelentős különbség eltávolítása. Kevésbé kopott kés esetén persze nem lesz szükség ilyen durva papírra. Ami meglepő volt, hogy vizesen a 120-as papírral is elég fényes felületet sikerült elérni. Ha új sablon készítésébe fognék, akkor némileg szélesebb fa anyagot használnék, és szélesebb vályatot, hogy legyen hely terhelés elősztó fém csak beépítésére is. Legjob lenne alumíniumból legyártani a késrögzítő fészket, talán majd egyszer, addig ez is megteszi.

Sajnos idő hiányában finomabb papírokat már nem tudtam még ugyen ezen késen kipróbálni, de tervben van azok használata is. Remélhetőleg valamikor tavasszal a megélezett kést is sikerül majd a gyalugépben is kipróbálni, miután a rögzítő csavarok furatait kicsit megftágítom gogy a kellé mértékig az asztal síkjába állítható legyen.

Az élezősablon fa anyagát gyógyszertári paraffin olajjal kezeltem, hogy a vizes csiszoláskor ne tudjon nedvességet felvenni. Ha lesznek újabb tapasztalataim a témában megosztom majd veletek.

 

Bocsi a hosszú bejegyzését!